Az estét említeni se kell. Sandy kivívta még Tom „elismerését”, azaz a férfi felment hozzá és lebunyózta. Bántani mégsem merte vagy akarta, de egy játékos ráijesztéssel Sandy nyomába eredt. Másnap céltalanul kelt fel mindkét fél. Tom azon töprengett, hogyan fog kikapcsolódós estéket tartani, ha továbbra is a nyakán marad Sandy. Sandy pedig csak tette magát és járkált a lakásban.
- Már alig várom, hogy meglegyen a teszt eredménye. – szólalt meg Tom reggel.
- Én is és akkor kiderül, hogy az apám vagy és kénytelen leszel hinni nekem. Amúgy mi ez valami új reggeli köszönés? – ugrált ide-oda a lány.
- Nem, ez amolyan fejezd be az ugrálást, vagy hamarabb hazarúglak szöveg volt.
- Olyan gonosz vagy. Egy apának nem szabad ilyen gonosznak lennie. Meg kell védenie a lányát.
- Nahát, a nagy bölcsleány! Nem sérültél meg, még mindig ép és egészséges vagy mellettem, így nem lehet egy rossz szavad sem.
- A személyiséged borzalmas. – állt meg Tommal szemben.
- Igen? Ki beszél töprönty?
- Nem vagyok kicsi és igenis nevelhetnél.
- Nevelést akarsz? Ne akard megismerni a módszereimet, kislány!
- Haha, amúgy már nem szólsz rám az apa miatt.
- Mit mondtál?
- Hogy már nyugodtan nevezhetlek apának?
- Fogd be!
- Csúnyán beszélsz!
- Akkor ne tanuld el! Csukd be a füled!
- HA TE MONDOD, APA.
- Megnyakallak!
- Az mi?
- Megmutassam?
- Miért, a magyarázáshoz hülye vagy? Többet ésszel, mint erővel!
- Ugye ezeket a visszapofázásokat te sem gondolod komolyan. Nevelésről beszélsz, de nekem tök úgy jön le, mintha te akarnál engem nevelni.
- Hát a jólneveltség nem árt. – vigyorgott, hogy bosszanthassa az idősebbet.
- Tudod mit?
- Mondd.
- Te ma Billnél alszol, én jó estét varázsolok magamnak, és holnap reggel megbeszélünk mindent, rendben?
- Nem. De ha már tudsz varázsolni, kérlek, had ne törjem magam a józanításoddal.
- Na idefigyelj!
- Eddig is azt csináltam.
- Pimasz vagy.
- Észrevetted? Ügyes!
- Rosszabb, vagy mint egy tini!
- Ez is jó észrevétel.
- Akkor ezek szerint, mindent tudok rólad.
- Nem igaz!
- Mondj olyat, amivel felvilágosíthatsz!
- Te mérhetetlenül hülye vagy!
- Magaddal kapcsolatban kérdeztem.
- Le se tagadod? Nos igen… mit is kéne…
- Na most már elég! – állt fel Tom. Közelebb lépett Sandyhez és rácsapott a fenekére. Ahogyan lendületből szokott egy apa rendet tenni a helyzet felső fokán a gyereknél. Sandy ilyet sose tapasztalt. Sose ütötte meg őt senki. Még Tom se. Nála is még csak most szakadt el a cérna. A lány pimaszságát elég jól tűrte… mindezidáig.
Sandy megszeppenten és egyben ijedten nézett fel Tomra, aki akkor még nem is bánta meg, amit tett. A lány ijedtébe azt se tudta mit csináljon, hova kapjon. Fájt a feneke és még a leülés gondolata is kiélesítette a csípős fájdalmát. Tom is elgondolkozott picit. Még sosem ütött meg nőt vagy lányt. Nő fenekéhez is csak úgy ért, ha simogathatta, vagy mert a keze önálló életet élt. Sandy szemében könnycseppek formálódtak. Nem akart sírni, de nem tudta visszatartani. Könnyes szemmel rohant fel a szobájába. Tom is maga elé meredve ült le a kanapéra és reménykedett benne, hogy azért nem fog annyira megharagudni rá Sandy. Aznap a lány már ki se jött a szobájából. Másnap csak a csengetésre jött, ki. Éppen Bill érkezett meg a többi taggal. Tom lekérette a lányt fentről, hogy a vendégeket tisztelje meg jelenétével. Érdekes módon Sandy egy szó nélkül lement és tette, amire Tom kérte.
- Ne közeledj kislány. – tartotta maga elé a kezét Georg, mikor látta, hogy Sandy mellé akar leülni. Mikor bevert a tökének egyet, emlékezetes pillanat volt számára és nem szeretné megismételni. Sandy hűvös, belül szomorú tekintettel meredt a basszerosra. Tom ekkor éppen, hogy csak felállt, hogy kimenjen innivalókért, a lány reflexből arrébbállt és ijedten nézett le maga mellé, ahol Tom elment.
- Sandy mi a baj? – jött a szokatlan kérdés Gustavtól. A felelet számára csak egy fejcsóválás volt, amit Sandy enyhén mutatott, jelezve, semmi gond nincsen. Bár a nézése nem erről árulkodott. Most már félt Tomtól. Most jött rá, hogy nem érdemes vele ujjat húzni. Kialakult valamiféle nézete Tom iránt és nem mert neki visszabeszélni vagy hozzászólni. Rémületté változott az eddig, Tom iránt érzett családi szeretete és nem mert meggondolatlan lépést tenni, inkább csöndben maradt.
- Tom mit csináltál ezzel a lánnyal, hogy ilyen lett? Lekevertél neki egyet? – vetette fel Bill.
- Pontosan. – hallatszódott a konyhából.
- Ezzel lehet elérted, hogy tekintélyed legyen felette, de most fél tőled.
- És? Legalább nem pofázik vissza.
- Már pár napja itt van nálad és még mindig nem bírsz vele? Azért azt hittem, hogy hamar bele fogsz rázódni, hogy csak adod a dumát, hogy ugyan nekem gyerek, meg hogy nem állsz rá készen…
- Hát nem is állok! Így néz ki egy apa?!
- Hát te, mint apa így nézel ki, igen…
- Köszi a támogatásodat tesó. – állt fel dühösen Tom és ment a lépcső fele, viszont mikor odaért, hanyatt vágódott. A föld be volt kenve szappannal és ezen csúszott meg Tom. Sandy műve volt a tegnapiért. – Na gyere ide te ördögfajzat! - Próbált felállni.
- Lehet, hogy nem is te dobtad anyát, hanem ő hagyott ott téged. Elviselhetetlen vagy! – sírt fent Sandy.
- Tom, ne menj fel hozzá. Hagyd hagy nyugodjon meg, te pedig nézd el neki ezt a kis incidenst. Te is voltál gyerek, te is csináltál ilyen csínyeket, hol azért, mert szórakozni akartál, hol pedig bosszúból. – adta a bölcs tanácsokat Bill.
- Hát haver, látom, te csak a nőknek imponálsz. Várj még pár évet, míg őt is le tudod venni a lábáról. – jelent meg halvány mosoly Georg arcán.
- Jól vagy, haver? Ő a lányom! Hogy nyúlhatnék hozzá? – Tom megfeledkezve saját magáról mondta ezeket.
- Tehát már elfogadtad a dolgot, vagy megérkezett a teszt eredmény? – nézett nagyokat Bill.
- Mi? Dehogyis, honnan veszed?
- Most mondtad, hogy a lányod.
- Azt se tudtam, mit beszélek. De akkor is egy gyerekről van szó.
- Látom nem is pikkelsz rá annyira.
- Majd még meglátjuk, mit tud felhozni mentségére a kis bajkeverő.
- Csak nem olyan vészes.
- Laknál te vele!
- Nekem még nem kell gyerek. Ez a te gondod.
- Szép kis tesó vagy mondhatom.
- Komolyan beszéltem.
- És amúgy, minek köszönhetem a látogatásotokat?
- Jöttünk megnézni, hogy jöttök ki egymással. – Gustav.
- Hát így. Láthattatok egy rögtönzött bemutató műsort is.
- Köszönjük. Élveztük is. Nah de majd szomjan halunk. – célozgatott a dobos.
- Kértek valamit? – kérdezte Tom, ugyanis elfelejtett behozni piát.
- Eltaláltad haver.
AJÁNLOM AZ OLDALT
