-         Akkor majd, ha kialudtam magam a mozgalmas reggel után, akkor kitalálunk valamit. – állt fel Tom a lány ágyáról.

-         Én döntök! – mutatta fel fenyegetően a mutatóujját a lány, úgy hogy még apja felé sem fordult.

-         Attól függ mit. – válaszolt az apja, majd távozott is, hogy kipihenje a reggelt.

Tom, ahogy mondta visszaaludt, méghozzá elég hamar. Sandy viszont nem tudott egy percre sem még csak az alvás gondolatára gondolni. Mikor Tom felébredt, lement a nappaliba. A szemét törölgette, hogy felébredjen, de mikor leért visszarohant volna legszívesebben.

-         Te meg mi a francot művelsz? –nyitotta tágra a szemeit és körbe nézett a nappalin.

-         Azt mondtad ma azt csinálunk, amit én mondok. Amolyan apa-lánya nap. – pislogott vissza az idősebbre ártatlan arccal.

-         De mondtam, hogy nem akárhogy. Szedd össze a babáidat és találj ki mást. – csak ennyi kellett Tomnak és már ébren is volt. Pár baba a nappaliban és rengeteg lányos játék. Igazi birodalom lehetne a gyerekeknek, ha Tom nem zavarná meg.

-         Akkor mit? – szedte össze a babáit.

-         Áthívom Georgékat. – jelentette ki egyszerűen.

-         Az hol apa-lánya nap?

-         Kicsit kibővítjük a kört.

-         Hogy aztán le se szarj?

-         Sandy!

-         Tessék? – nézett karba tett kézzel, összevont szemöldökkel.

-         Ne beszélj csúnyán!

-         Mindent tőled tanulok!

-         Ezt ne kezdjük légy szíves.

-         Focizzunk. – ajánlotta fel.

-         Rendben, de akkor is kell pár ember még. Áthívom őket, de ígérem veled is foglalkozok. – nyúlt a kezével a telefon felé, közben figyelte Sandy mit lép. Óvatosan lépkedett, hogy közelebb kerüljön a telefonhoz.

-         Rendben, de tudd, hogy leverlek.

-         Arra kíváncsi leszek. – egyenesedett fel hírtelen, mivel ekkor a kezébe került a telefon. Hírtelen mozdulata következtében bevágta a polcba a fejét nevetésre kényszerítve a lányát. Ráadásul a polcra Sandy a babás reggelen feltett egy gyöngyökkel teli műanyag poharat, ami ezzel a fejbevágással felborult és Tom fejére gurultak az apró és a nagy gyöngyök. Az aprók megálltak a hajába, a nagyok a földre hullottak. Ekkor csengettek. Tom ment ajtót nyitni. A vendégek Georg, Gustav, Andreas és Bill személyéből álltak, akik egyből nevetőgörcsben kötöttek ki, mikor meglátták Tomot alsónadrágban, kigyöngyözött hajjal. Sandy csak a távolból egy babáját ölelgetve integetett a vendégeknek. – Még fel sem hívtalak titeket. – csodálkozott el rajtuk az afrofonatos.

-         Gondoltuk meglepünk téged. Bill mondta, hogy volt kint a rendőrség. De látjuk te már jól érzed magad. – nevetett rajta Georg. – Hát haver az egy dolog, hogy lányod van, de hogy a kedvéért begyöngyözöd a hajad…

-         Rám borult a pohár tartalma. – mondta el tömören a történteket.

-         Rád folytak a gyöngyök. – nevetve mentek be a vendégek, mikor a padlón lévő össze nem szedett nagyobb gyöngyökön elvágódott Georg, magával húzva Billt, aki felborította Gustavot. Egyedül Andreas maradt állva, ő is úgy, hogy fogta a hasát a nevetéstől. – Ez a lányod volt? – fogta fájó pontjait.

-         Ki más? – nevetett rajta a boxerben álló férfi.

-         Hagyod, hogy egy nő kigolyózza a parkettád, aki ráadásul egy gyerek? – gúnyolódott és nevetett, Georg.

-         Ő a lányom! Lenne neked is egy és megtapasztalnád milyen! – segítette fel a másik két személyt az apajelölt.

-         Nekem? Ugyan haver, nekem fiam lesz, irigykedhetsz. – húzta ki magát.

-         Óh G-man, talán van valami, amit elhallgattál előlünk? – vigyorgott Gustav és Georg felé nézett, amolyan „mond csak el” pillantással.

-         Egy lányt jobban lehet öltöztetni. – védte lányát, Tom.

-         Juhééé! Akkor kapok ruhákat? – pattogott örömében az eddig némán, néha röhögve álló lány.

-         Nem azért mondtam. Kaptál már eleget.

-         De az nem volt elég! – duzzogott és harcolt az igazáért.

-         De igen, pont elég, ahhoz, hogy befogd a szádat.

-         Csúnyán beszélsz!

-         Dehogy beszélek!

-         De igen beszélsz és csúnyán is szóval befoghatnád!

-         Hogy mondtad?! – lépett elé hírtelen mérgesen. – Megmondtam, hogy ne beszléj csúnyán!

-         De hát te is ezt mondtad!

A két fél veszekedését a vendégek figyelemmel kísérték. Közben leültek a kanapéra és jót moziztak rajtuk.

-         Ha így folytatod Sandy, akkor nem lesz semmilyen apa-lánya nap!

-         Csak azért mert tanulok tőled? – pimaszkodott tovább a lány.

-         Oké, nincs foci… - kezdte a megvonást.

-         De itt a csapat. Amúgy meg én is ezt mondanám, ha béna lennék és tudnám, hogy egy kisebb lever benne. – mondta összefont kezekkel állva Tom előtt kitartóan, majd mikor mondókája végére ért, kiment az udvarra.

-         Na megállj! – gyors léptekkel ment utána a lány apja, hogy megmutassa, jobbat tud, mint lánya. Természetesen a vendégek ezt nem hagyhatták ki. Túl jó látvány volt.

Elkezdtek játszani, minden féle megbeszélés nélkül. Szegény lány, párszor majdnem elvágódott, mikor Tom mellett szaladt. A felállás végül is 3-2 lett Sandy javára.

-         Ejnye Tom, egy kis pisis levert? – nevetett Georg jóízűt a teraszon állva.

-         Mond csak haver, mióta nem látott gyereköklöt a farkad? – mutatott be neki Tom, mire Georg a kérdést követően védelmezően a büszkesége elé tette a kezét és könyörgően nézett Sandyra, aki már közeledett megadni neki a méltó büntetetését a pisis szóért.

Miután persze nagy nehezen le lett rendezve ez a dolog is, mindenki beállt egy menetre. Az ember el se hinni, ha csak úgy mondanám, de az a fél nyert, amelyiknek a tagja Sandy volt. A lány nem volt hajlandó apja oldalán játszani, így Tom még egy vereséget szenvedett. Tudott valamit a kiscsaj, ahhoz képest hogy milyen kicsi és fiatal és óriások veszik körül. A meccs után az utcát kezdték róni. Már éppen ideje volt. Sokat ökörködtek, amiből persze Tom lánya sem maradt ki, viszont egyszer csak elhallgatott és némán figyelt az utca másik oldalában futó járdára, amin egy vele egyidős fiú.

-         Sandy, mit nézel? – hajolt le hozzá az apja, hogy szemmagasságba vegye és bekoordinálja mi is az a lenyűgöző dolog.

-         Hohó, Tom, úgy látom, hogy a lányodnál beindultak a hormonok. – nevetett Bill, mikor látta, hogy mit is néz nagyon a lány.

-         Sandy! Verd ki a fejedből! Nem pasizhatsz! Felfogtad! Túl korai! Majd csak 20 éves korod után! Addig senki, oké? – ragadtak Bill szavai a fülében és persze ezt csikarták ki belőle. Rögtön észre is vette a kiscsávót. A többiek nevetésben törtek ki Tom reakcióján. Sandy pedig megváltoztatta néznivalóját apjára és furcsán nézett rá.

-         Nekem nem a fiú kell, hanem a játéka. – jelentette ki, mire Tom, mint akit megütöttek állt ott, ahol ezt meghallotta.

-         Tom, kívánságod számára parancs. – nevetett Gustav is.

-         Ő nem a fiúkra bukik, hanem a játékukra. – fogta a hasát a nevetéstől Andreas.

-         Nagyon vigyázz apuka, mert ha nem figyelsz, hamarabb látsz egy pasit majd Sandy ágyában, mint hogy egyáltalán arról tudnál, hogy már tudja mi is az, hogy farok. – szakadoztak fel a jókedvűek nevetései, azután is miután ezt Georg elsütötte.

-         Sandy, te most szórakozol? – nézett lányára meghökkenve a gitáros. Hát igen, akinek a perverzség szőtte az elméjét, az nem tud attól másképp gondolkozni.

-         Nem! Komolyan akarom! – bámulta azt a mini de igazi motort.

-         Micsoda gengszter pasi kell ennek a lánynak. Micsoda géneket örökölt. – vigyorgott az eseten Bill.

-         Nekem is veszel majd egy motort, apa? – nézett rá boci szemekkel, mire Tom ledöbbent. Azt hitte a pasi tetszik neki és a játékos dolgot is kissé félreértette.

-         Majd ha felnősz.

-         Addigra nagy kell.

-         Akkor viselkedj szépen és majd megkapod.

-         De persze pasi nélkül. – tette hozzá vigyorogva Georg.

-         Nem szeretem a fiúkat. Parasztok. – mondta és itt az apjára is mutogatott közbe.

-         Na kössz, kislány, ezzel most minket vérig sértettél. – állt sértődöttséget színlelve Andreas.

-         Haver, a lányod leszbikus lesz. – jelnetette ki karba tett kézzel állva és sértődöttséget színlelve szintén, Georg.

-         Az, mit jelent? – nézett érdeklődve rá a lány.

-         Mikor egy lány nem a fiúkat, hanem a lányokat szereti. – magyarázta el neki.

-         Az egy betegség? – még mindig értetlenkedett.

-         Az, az, egy nagyon súlyos betegség. – hevesen bólogatott az apja. Nem kívánt felvilágosító órát tartani neki.

-         Ami annyit tesz, hogy ha egy nő… - kezdett a magyarázásába Andreas, de Tom félbeszakította a felvilágosítását.

-         Meg ne merd neki magyarázni! – nézett apai fenyegetőséggel barátjára.

-         Akkor majd a te dolgod lesz.

-         Akkor majd ha felnő!

-         Akkor abba hagynátok? – csapta össze a kezét Sandy, mire a két veszekedő fél szétrebbent.

-         A kiscsaj nagyon rendet tud tenni. – jegyezte meg Gustav.

-         Az én vérem. – húzta ki magát az afrofonatos.

-         Nem olyan rég még nem jelentetted ki ilyen merészen. – nézett vigyorogva rá Bill.

-         Inkább örülnék a helyedben. – intette le ikrét.

-         Most akkor megkapom azt a motort vagy sem? – türelmetlenkedett.

-         Honnan szerezzünk neked most azonnal motort? – értetlenkedett a dobos.

-         Hát ott van! – mutatott Sandy a kiscsávókára.

-         De az, az övé. – világosítja fel lányát, Tom.

-         És nekem mikor lesz? – szinte könyörgő hangokkal illeti a körülötte lévő férfiakat.

-         Lefogadom az én fiam nem lesz ilyen nyávogós. – elégelte meg egy kicsit Sandy nyavalygását, Georg, majd pár pillanaton belül erős fájdalmat érzett az ágyékánál. Sandy ismét harcba szállt Georg szerszámával, azaz bevágott neki egyet. A basszeros úgy csuklott össze, ahogy az a koncert estéjén is volt. Az apa lánya napból ennyi lett csak. Még Sandy kiharcolta, hogy mindenki cipelje őt egy kicsit a vállán, majd út közben, hazafele elaludt. Ezzel elérte, hogy Tom cipelhesse őt, egészen hazáig. És ami a legjobb, hogy nem kocsival mentek.