-Nem akarooom! -nyomtam le az ébresztőm gombját, hogy elhallgasson. Semmi kedvem sem volt ma munkába menni és elviselni egy újabb fotózást. Ez az utolsó napom ott, tuti mindenki csak nyalizna, a hátam mögött pedig pezsgőt bontanának. Nem sokaknak férkőztem a szívébe és az is tény, hogy erről nagyrészt én is tehetek. 7 éve vagyok topmodell és a sikeremért keményen meg kellett dolgoznom. Határozott és céltudatos nő vagyok, aki nem igazán csípi az újoncokat, akik azt hiszik, hogy egy szép pofi és jó alkat elég a sikerhez. Ez a szakma viszont korántsem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Nem abból áll, hogy fotózásról fotózásra járok, aztán ha az megvan, szépen hazatipegek a szandimban. Ez annál sokkal összetettebb.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy kikeljek a puha meleg ágyamból és kimentem a konyhába főzni egy kávét. Amíg az főtt, gyorsan letusoltam.
Kávé után felöltöztem, egy laza smink és már útrakészen is álltam. A zárral ügyetlenkedtem, amikor barátnőm hívott.
-Szia! -vettem fel gyorsan, mielőtt az egész házat felverem.
-Szia Emma! Tudod milyen nap van ma? -kérdezte vidáman.
-Őőő...péntek! -jutott eszembe.
-Ééés? -húzta az agyam.
-Kate, fogy a türelmem, kiböknéd végre? -zártam be végre az ajtót és lefelé indultam a lépcsőn- Ma van az utolsó napom és nem akarok elkésni pont most, amikor soha életemben nem késtem még el sehonnan!
-Ma vagy 24 éves!
-Tényleg? -álltam meg egy pillanatra.
-Te jó ég, nem dolgozol egy kicsit túl sokat mostanában?
-Lehet...
-Na mindegy, hétvégén elmegyünk valahová és berúgunk!
-Nem fog menni! -közöltem.
-Hogy hogy?
-Berlinbe költözök, tudod!
-Igen...! Akkor következő héten! Leisszuk magunkat és bepasizunk!
-Úgy érted pasizol!
-Oké! Tudom, hogy már százszor megbeszéltük, de 24 éves nő vagy! Kell melléd egy pasi! Hidd el, nem mindegyik olyan, mint Ryan volt! Léteznek normális pasik is, féltékenykedés és durvaság nélkül! -magyarázta.
-Igen? Mert hogy én még csak az aljasabbakat fogtam ki! Nem vagyok szerelem ellenes, ha esetleg...khm talán...tegyük fel...hoyg szerelmes lennék, nem ellenkeznék! Egyszerűen csak arról van szó, hogy a nagy Ő még várat magára! Miért keressem?
-Jól van, egy szót sem szóltam.
-Most le kell tennem, majd hívlak! -köszöntem el, mivel lassan odaértem már az irodámhoz.
-Oké! Szia szülinapos!
-Szia Kate! -tettük le.
Kate a legjobb barátnőm és csak ő képes elviselni bonyolult természetemet. Kivéve ha szerelemről van szó. Nem igazán helyesli az ezzel kapcsolatos felfogásomat, miszerint ha jön, hát jön. Szerinte keresnem kéne, de minek, ha egyedül is tökéletesen elvagyok?
Ahogy beértem már özönlöttek is el a nyalizó titkárjaim.
-Jó reggelt kisasszony!
-Tehendők? -kérdeztem meg sem várva a folytatást.
-Egy óra múlva fotózása lesz, aztán délben ön lesz a fotós a holnaputáni különszámhoz!
-köszönöm!
-Ez az utolsó napja itt, esetleg...
-Nem kell semmi, köszönöm! -csuktam be előtte irodám ajtaját. Tudom, hogy néhe szemét bagyok az emberekkel, de nem tehetek róla, más körülmények közt egész máshogy viselkedek. Nekem a munkaidő az munkaidő, túlságosan maximalista vagyok ahhoz, hogy bájcsevegéssel töltsem az időmet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
