Reggel 9-kor keltünk fel, jó volt kicsit tovább aéudni. 10-kor jöttek a költöztetők és fél 11-kor útnak is indultak. Kate segített kipakolni és ezért nagyon hálás is voltam. Utálok költözködni, mégis a munkám miatt gyakran meg kell tennem. A költözést gyűlölöm, de ugyanakkor nem birom sokáig egy helyen. Meglátjuk Berlin hogy válik majd be. Egyenlőre egy albérletbe költözök Kate közelébe, de amint tehetem, keresek egy nagyobb házat.
-Ez kész! -dőlt le a kanapéra már az új házban barátnőm.
-Nem is tudom mi lenne velem nélküled! -néztem körbe.
-Még csak ott járnál, hogy kipakolod a dobozokat!
-Hát kb!
-Na, 6 óra van! Még mehetünk bulizni!
-Nem megy, be kell mennem!
-Dehát szombat van!
-Csak 1 óra! Felderítem a terepet és már ott sem vagyok!
-Az jó! Bemész és körbekérdezősködsz, mintha újonc lennél!
-Pontosan! -mosolyodtam el.
-Gyerekes, de hasznos! Mehetek?
-Naná!
-Akkor gyerünk!
Bepattantunk a kocsimba és 5 perc múlva már le is parkoltam egy épület előtt. Bementünk és jó alaposan körbenéztünk.
-Elnézést, a főnökkel szeretnék beszélni! -mentem oda a pulthoz.
-Ki keresi?
-Emma Scott! -válaszoltam.
-Ó igen, hallottunk erről a szokásáról, már várja önt! A folyosó végén jobbra! -igazított útba a recepciós hölgy.
-Köszönöm! És ha lehet...
-Senki sem tudja meg, hogy itt van! -válaszolt fel sem tett kérdésemre.
-Köszönöm! -mosolyogtam rá, majd a főnökhöz vettük az irányt!
-Tudtam, hogy nagy kutya vagy, de hogy ennyire... -Kate.
-Kate, én már szupermodell vagyok, ez ezzel jár! -világosítottam fel. Az említett ajtóhoz érve bekopogtam.
-Igen? -szólt ki egy férfi hang, mire beléptem.
-Jó napot! -köszöntem egy harmoncas éveiben járó férfinek.
-Á Emma kisasszony! A hírneve megelőzte önt! Jött körbekémlelni, igaz? -mosolygott rám kedvesen.
-Igen!
-Nos. menjen csak körbe, biztosíthatom, hogy rajtam és a titkáromon kívül senki sem tud az ittlétéről!
-Leközelez! Ő itt jó barátom, Kate! -Bizonyára ismeri már!
-Viccel? A legjobb stylistok közt van! Ön is itt fog dolgozni?
-Nme tudom, még gondolkodok rajta! -Kate.
-Ha jutott valamire, kérem hívjon! -nyújtott át neki egy névjegykártyát- Jaj de udvariatlan vagyok, a nevem Jason Lucas! De hívjanak csak Jasonnek!
-Rendben! Nos akkor mi indulunk is! -indultam el az ajtó felé.
-Örülök, hogy megismerhettem önöket! Viszont látásra!
-Viszlát! -mentünk ki.
-Te tényleg híres vagy! -Kate.
-Igen, de innentől mi inkognitóban vagyunk!
-Értettem! Nézzünk körbe! -dörzsölgette a tenyerét.
-Te hány éves is vagy? -néztem rá furán.
-24!
-Akkor úgy viselkedj!
-Jólvanna! -nevetett.