-Megjöttem! -kiálltotta el magát Bill, amikor hazaért bátyjához.
-Na mi tartott eddig? -jött elő egy lefonott hajú férfi.
-Neked is szia!
-Jólvan, szia! Milyen volt a meló? Láttál dögös csajokat?
-Tom! -szólt rá Bill.
-Oké, bocs! Történt valami?
-Jah! Nekimentem egy nő kocsijának, aki eléggé felkapta a vizet! -dobta le a betétlapot az asztalra, amit Tom el is vett onnan.
-És jól nézett ki?
-Nem tudom! -pakolászott a fekete hajú.
-Ez meg milyen válasz? -húzta fel a szemöldökét a fonatokat viselő.
-Jól van! -fordult bátyja felé Bill- Egy barátnőjével volt! Összeütköztünk, úgyhogy rá koncentráltam!
-És ő szép volt?
-Gyönyörű! -mosolyodott el halványan Bill.
-Bezzeg Emmára már nem is emlékszel!
-Kire?
-Emma Scott! -olvasta fel a papírról a nevemet- Az ő kocsiját húztad meg öcsi!
-Emma Scott??? -kapta ki bátyja kezéből a lapot.
-Ismered? -nézett rá furán Tom.
-Személyesen nem, de sokat hallottam már róla! Szóval ma nézett körbe...
-Körbe nézett?
-Igen! A mi cégünknél fog dolgozni hétfőtől! Az a szokása, hogy még az első munkanapja előtt körbenéz, hogy ki hogy dolgozik!
-Munkamániás?
-Határozott inkább! És céltudatos! Nagyjából 7 éve dolgozik a szakmában és már szupermodell! Valakinek ez 10 év alatt sem jön össze! Tisztelem őt a kitartásáért!
-És te nem ismerted fel! -nevetett fel Tom.
-Mondom, hogy nem figyeltem! Sík idegben voltam egész nap!
-Jól van öcsi, mostmár nyugodj le! A biztosító fizet, a kocsi kész lesz és ez a kellemetlen szitu a múltté!
...
Vasárnapra nem terveztem semmit sem, úgyhogy úgy döntöttem bevásárolni megyek. Vettem pár kiegészítőt a házba és néhány ruhát is, az nem maradhat el. Újult erővel vártam a másnapot, az első munkanapomat annál a cégnél.
AZ órám pontban 6-kor csörgött és a szokásos készülődés vette kezdetét. Kávé, zuhany, ruhaösszeállítás, smink, aznapi teendők átfutása és már indulhattam is dolgozni.
-Jó reggelt! -köszöntem a recepciósnak, majd az irodámba vettem az irányt. A kért mappák az asztalomon vártak, így bele is fogtam az elolvasásukba.
"Bill Kaulitz Trümper, 25 éves..." -olvastam magamban, de valaki kopogott az ajtómon.
-Tessék! -szóltam ki, mire a tegnapi fekete hajó, azaz Bill bejött.
-Jó reggelt kisasszony! -köszönt bizonytalanul.
-Miben segíthetek Mr. Kaulitz?
-A tegnapi "incidens" miatt szeretnék elnézést kérni! Nem szándékosan...
-Szóval megtudta, hogy itt fogok dolgozni és gondolta, ha elnézést kér, akkor talán előrébb juthat?
-Mi? Nem! Én nem... -kezdett el magyarázkodni.
-Felejtsük el! -vágtam ismét közbe.
-Rendben!...Az...az az én mappám? -mutatott a kezemben lévő dossziéra.
-Igen! Még valami?
-Ö...nem! Viszlát! -ment is ki.
-Viszlát! -köszöntem, majd újra belemerültem az olvasásba.