-Hova megyünk? -néztem ki kíváncsian autója ablakán.
-Hozzám!
-Hogy hova? -kérdeztem vissza.
-Nyugi! Amennyiben nincs ellenedre, az én főztömet fogyasztjuk!
-A te főztödet? -mosolyodtam el.
-Najó, én is belesegítettem, mondjuk úgy!
-Belesegítettél? -néztem rá hitetlenkedve.
-Oké! Én rendeltem! -adta meg magát végül és leparkolt a házunk elé- Itt is volnánk! -szállt ki a kocsiból és nekem is kinyitotta- Hölgyem? -nyújtotta a kezét én pedig megfogtam.
-Micsoda úriember! -szálltam ki a kocsiból, majd bementünk.
-Foglalj helyet, mindjárt hozom! -szaladt be a konyhába én pedig a nappaliban maradtam.
A lemezlejátszóhoz léptem és láttam, hogy van bent egy CD. Elindítottam és hatalmas meglepetést okozott, amikor meghallottam Bill hangját. Énekelt. Egy gyönyörű számot, címszerint az "In your shadow (i can shine"-t. A lejátszó mellett még egy csomó CD sorakozott, amiket megnéztem. Bill, Tom és még két srác volt az elejükön.
-Schrei, Schream, Zimmer 483, Room 483, Humanoid, Humanoid! -olvastam félig hangosan- Ezek meg...? -húztam fel a szemöldököm, nem értettem mit keresnek ők a CD-k elején.
-Hát te? -lepett meg Tom.
-Én csak...ezek mik?
-Ezek a CD-ink! Pár éve volt egy bandánk!
-Komolyan?
-Igen! Bill volt a frontember, énekelt! Én gitároztam! A másik két srác Georg és Gustav! -mutatott rájuk- Georg basszerozott, Gustav dobolt!
-De már nem zenéltek...
-Nem! -rántotta meg a vállát, mintha nem érdekelné, de ahogy a szemébe néztem inkább szomorúságot láttam.
-De te folytatnád... -láttam a fejébe.
-Őszintén? Igen, amíg csak birom erővel! -mosolyodott el- De nem lehet!
-Miért? Ez nagyon jó! -mutattam a lejátszó felé, ahol már az "Attention" felirat ment.
-Bill elfáradt! Neki volt a legnehezebb, ő a frontember, ő írta a számokat, minden ránehezedett!
-Értem...De már kipihente magát, nem? Úgyértem csak egy kicsit lazábbra kéne venni a tempót, nem?
-Szerintem is! De félek már nem akarja! Nem akarlak megbántani, de szerintem a modellkedés nem neki való! Oké, hogy ráfigyelnek és élvezi is, de neki az éneklés a mindene!
-Értem! Szóval neked nem tetszik, hogy az éneklés helyett a modellkedést választotta!
-Nem...de ha neki ez jó!...De ne is beszéljünk most erről! Nem vagy éhes? -kapcsolta ki a zenét.
-De! -mosolyodtam el.
-Remélem szereted az olasz konyhát!
-Imádom!
-Helyes! -mosolyodott el ő is végre.
Onnantól már jól elbeszélgettünk, de bevallom nekem bűntudatom volt. Tudom, hogy Bill nem miattam lett modell, de én is az vagyok. Pár éve Bill a modellséget választotta , nem tudom, hogy pontosan miért, de igéretes tehetség és fogalmam sincs, hogy elengedném-e. Viszont látszik, hogy Tom ezt nem viselte valami jól. És ez ezért rossz. Mintha Bill engem választott volna Tom helyett. Elég nyomasztó érzés.
Ebéd után Tom visszavitt az irodámhoz.
-Köszönöm a randit! -moslygott rám az ajtónál.
-Én is! Isteni volt a főztöd! -kacsintottam rá.
-Igyekeztem! -nevetett fel.
-Hát...akkor szia! -adtam egy puszit az arcára, majd bementem az irodámba, de utánam jött.
-Nem akarlak zavarni, csak még egy dolog!
-Hallgatlak!
AJÁNLOM AZ OLDALT
