18.rsz | Bocsnatkrs Tom mdra
-J reggelt Natalie! Kate itt van mr? -rohantam be az irodmba.
-Igen! Szlok neki!
-Ksznm! -ltem is le. Egy kicsit elkalandoztam a kvzban gy egy kicsit tovbb voltam ott, mint terveztem. Pr perc mlva Kate jtt ne hozzm 2 forr kvval a kezben.
-Angyal vagy! -vettem el az egyiket, mert br ittam mr aznap kvt, egyltaln nem reztem a hatst.
-Tudom! -lt le velem szemben- Na mi a helyzet? Idegesnek ltszol!
-Az is vagyok! Tom belltott reggel! Enyhn szlva flrertette a helyzetet!
-Mirt? Volt ott ms is? -csillant fel a szeme- Emma, Emma, Emma! Bepasizol s nekem nem is szlsz?
-Bill volt ott!
-Hogy...mi? -fagyott arcra a mosoly- De...
-Jaj ne! Kate, knyrgk ne rtsd flre te is!
-Ht ezt elg nehz gy nem flrerteni! Hogy kerlt oda?
-Este eljtt, mert nem tudott bemenni! Bent hagyta a kulcst, mert azt hitte Tom otthon lesz!
-...De nem volt otthon!
-Nem! gy eljtt, htha befogadom estre! Mondtam neki, hogyha a kanap megfelel, akkor jhet! s reggel Tom belltott s flrertette s elkezdett ott ordiblni, hogy n milyen ktszn vagyok...
-Fltkeny!
-Nem...dehogy, nincs kztnk semmi! Sem Billel, sem Tommal!
-De Tomot kedveled, nem?
-Kedveltem...de most...nem tudom!
-Ugyan, ez azrt mg nem akkora bn, hogy fltkeny! St, j jel!
-s az, hogy ordiblt velem? n mondtam! Ne meg mondtam, hogy valami nincs rendben vele? Valaminek mindig lennie kell! Vagy megcsal, vagy egy vadllat...Ki az? -krdeztem, mivel kopogtak.
-n vagyok! -nyitott be Tom.
-Nem mondtam, hogy bejhet! -mondtam r sem nzve.
-Beszlhetnnk?
-Ne...
-Persze! n mr itt sem vagyok! -ment ki Kate- Sok sikert! -sgta mg oda Tomnak.
-Akkor foglaljon helyet! -shajtottam s gy tettem, mintha valami nagyon fontosat rnk. Gyerekes hzs tudom, de ha ez segt, hogy ne kelljen gynyr mly-barna szemeibe nznem s elgyenglnm, akkor mirt ne.
-Nem nznl rm?
-Nem kezdene bele a mondandjba? -nztem r pp csak egy pillanatra.
-Bocsss meg! Hlye voltam! Bill elmondta mi volt, n...sajnlom, hogy fltkeny voltam...
-Fltkeny? -dobbant nagyobbat a szvem- N-nincs kztnk semmi, gyhogy...
-Te is tudod, hogy van! -llt fel s elindult felm.
-Ne jjjn kzelebb!
-Mirt ne? -rte el hozzm n pedig felpattantam onnan.
-Ne rjen hozzm! -htrltam.
-De nem brom megllni! -hzott maghoz gyengden.
-Uralkodjon magn! -tettem kezem a mellkasra, hogy eltasztsam, de amikor megreztem milyen gyorsan dobog a szve, elgyengltem...
|