25.rész | Úgy is lehet mondani
-Kate! Valami gond van! -száguldott be irodaajtómon Bill, és most magával sodorta szegény Katet, de nem esett el, mert gyorsan megfogta a kezét és magához húzta.
-Öhm... -jött zavarba egyből Kate, ahogy a fekete hajú mellkasának ütközött.
-Ne haragudj! -kért elnézést Bill.
-Semmi baj, már megstoktam, hogy összeütközünk!
-Szeretek veled összeütközni! -mondta hirtelen Bill.
-Ő...
-Mármint...nem úgy értem! Csak szivesen találkozom veled, úgyértem...
-Együtt ebédelünk? -kérdezte Kate
-Igen! Szívesen!...Szeretném... -emelte fel a lány állát Bill.
-Akkor...ebédszünetben találkozunk! -lépett hátrább Kate, de Bill visszahúzta.
-Alig várom! -mosolygott rá és adott egy apró csókot a szájára, majd kiment.
Kate vigyorogva állt ott körülbelöl fél percet, majd a telefonjáért nyúlt és tárcsázta a számomat.
-Igen? -vettem fel, miközben épp ebédet csináltam magunknak.
-Ne haragudj, ugye nem zavarlak? -szólt bele barátnőm.
-Nem... már végeztünk! -mosolyodtam el, mivel közben tom kezdte el csókolgatni a nyakam, és átölelt hátulról.
-Lefeküdtetek?
-Öh...miért hívtál Kate? Gond van?
-Nem nincs! épp ellenkezőleg! Billel ma együtt ebédelünk! Olyan jó, alig várom már!
-Az jó! -léptem odébb, hogy Tom ne érhessen el, de ő is jött velem és folytatta a kényeztetést.
-Igen! És képzeld! Adott egy kis csókot a számra!
-Összejöttök?
-Úgy néz ki!
-Örülök!
-Nah jó, leteszem, sok a munka!
-Ne segítsek?
-Azt próbáld meg! Ezt a napot kibirod munka nélkül és kész! -förmedt rám.
-Igenis...ideiglenes főnökasszony!
-Szia Emm! -köszönt el.
-Szia! -tettem le, majd Tom felé fordultam- Egy fél percet sem bírsz ki? -öleltem át a nyakánál.
-Éhes vagyok!
-Épp főznék, de ha gondolod átveheted!
-Inkább nem! Te jobban csinálod!
-Nehogy azt hidd! -éreztem, hogy valami ég...- Basszus a kaja! -fordultam az odaégett húshoz.
-Rendeljünk? -mosolygott rám kedvesen.
-Látod, mondtam, hogy béna vagyok!
-De az én bénám! -húzott magához és adott a homlokomra egy puszit.
-Olasz jó lesz?
-Tudod, hogy igen, mivel imádom!
-Igen! Ahogy én is!
-Bocsi! -engedett el, amikor megszólalt a telefonja.
-Semmi baj, addig rendelek!
-Szia haver... -vette fel a készüléket, majd mintha az arca megkomolyodott volna, elvonult a hálómba telefonálni. Lehet, hogy olyanról volt szó, amit én nem tudhatok...titkolózás... Eddig csak ebben hasonlít Ryanre. Még...
Na mindegy, ezen inkább nem is rágódok. Rendeltem kaját és Tom is visszaért.
-Bocsi, Georg volt! -kért mégegyszer elnézést.
-Semmi baj! Munka?
-Hát...úgy is lehet mondani!
Láttam rajta, hogy nem igazán akarja elmondani, úgyhogy hagytam. Végülis nincs közöm hozzá.
|