2.rész | Rá kell nézni
Vártam már a másnap reggelt. Nem azért, mert egy híres bandával találkozok, akikről mellesleg még mindig nem tudok semmit, hanem a zene miatt. Ha ők annyira híresek és profik, biztos tanulhatok tőlük valamit. Este gyorsan összepkalotam a cuccaimat, ami kellhet az útra hogy reggel már ne kelljen ezzel foglalkoznom. Vacsi után még David elmondta a menetrendet. A banda turnébusza a ház előtt áll majd meg, David felmegy és elmondja nekik mi lesz, mi pedig követjük a buszt David autójával. Miután mi is megbeszéltünk mindent felmentem lefeküdni.
Ebben az egészben csak azt utáltam, hogy korán kellett kelni. Sosem szerettem korán kelni, nekem reggel 9-kor is hajnal van még. Nagy nehezen felkeltem és egy óra alatt elkészültem, hajmosás, kifestettem a körmömet és a szememet feketére, kirúzsoztam a számat bordóra. Felvettem egy fekete rövidujjú pólót és egy hozzá passzoló miniszoknyát pár lánccal és kiegészítővel. Mivel láttam, hogy odakint elkezdett esni felvettem egy combig érő kabátot és egy térdfölöttig érő magassarkú csizmát. David addig kiment a buszba és beszélt a fiúkkal. Beleraktam a gitáromat a tokjába és a hátamra vettem. Megfogtam a csomagjaimat és kivittem a kocsihoz. Szerencsére nem áztam meg, mert rajtam volt a kapucnim, de azért siettem a csomagokat bepakolni a csomagtartóba. Mikor végeztem ránéztem a buszra. " Tokio Hotel " -állt a busz oldalán a felirat.
Még egy számukat sem hallottam, de a suliban sokan szerették őket. Én csak annyit tudtam róluk, hogy -azt hiszem- négyen vannak. Felnéztem az ablakokra, de az el volt sötétítve, nyilván, hogy csak ki lehessen látni, be ne. Furcsa érzés fogott el, mintha valaki nézne...
-Tom! Itt vagy? -szólt rá a rasztásra David a buszban.
-Hm? Jah igen!...Ki az a lány ott a gitárral? -mutatott ki az ablakon az említett személy.
-Ő az unokahúgom, Maya Scott! Velünk jön, de figyelmeztetlek titeket, nektek ő tabu! Világos? -nézett végig a fiúkon David.
-Mintha hiányozna egy sikítozó fan a nyakamba! -nevetett a rasztás.
-Oké, akkor mindent megbeszéltünk! Ott találkozunk! -mondta David, majd lelépett pár lépcsőn és visszanézett Tomra- Jah és Tom! Nem hinném, hogy fan!
-Még hogy nem fan! -mondta a többieknek a rasztás, mikor David elment -Majd meglátjuk! -nézett vissza rám.
-Jól nézel ki! -jött oda hozzám nagybátyám- Mint egy rocksztár! -nézett végig rajtam.
-Köszi! -mosolyodtam el- A gitár hova mehet? -kérdeztem.
-A hátsó ülésre rakhatod!
-Nézzétek hogy mosolyog! -morgott az orra alatt Tom- Fogadjunk kész vadmacska, David előtt meg teszi a jó kislányt!
-Nem is ismered! -szólt rá ikertestvére.
-Csak rá kell nézni! -rasztás.
Beraktam a gitárt a hátsó ülésre én pedig beültem az anyós ülésre, egyik fülemben pedig Green Day-t bömböltettem. Miután David is elfoglalta a helyét, elindultunk.
-Egyébként merre megyünk most? Milyen turné ez? Országos, vagy eurupai... -kérdeztem egy óra múlva, mire a kezembe adott egy lapot, melyen városok nevei voltak- Berlin, Hamburg, Köln, Frankfurt, Stuttgart, München, Bern, Párizs, Brüsszel! -olvastam hangosan- Hü! Ez elég húzós!
-Ha visszafordulnál még most szólj!
-Dehogyis! Viccelsz? Berlin, München, Párizs! -vigyorogtam- És egyébként sem hagyom, hogy négy beképzelt alak elvegyen tőlem!
-Az a négy beképzelt alak elég ügyes! -nevetett David- Komolyra fordítva a szót...tudom, hogy nem szabhatom meg, hogy mit csinálj, de nem szeretném, ha valamelyikőjükkel...összejönnél! Tudod, ők nem éppen a komoly kapcsolatok hívei! -magyarázta.
-Mesélj nekem róluk! -fordultam felé.
-Már mindjárt ott vagyunk!
-Oké, akkor röviden!
-Najó! Nos...Bill, ő nagyon érzékeny, de ugyanakkor céltudatos is! Gyakran hiszi, hogy szerelmes...Hisz az igazi szerelemben! Az ő testvére Tom! Na ő már a szöges ellentéte! Tom nagyszájú és macsósabb! Ő leginkább az egyéjszakás kalandokat részesíti előnyben...ha érted! Van Georg! Ő nagyon hasonlít Tomra, csak pár fokkal szelídebb Tomnál! -nevetett- És akkor van még Gustav! Ő csendesebb, megfontoltabb! Szerintem vele jössz majd ki a legjobban. Egyébként mindannyian jó fejek, életvidámak! Szerintem jól kijöttök majd!
-Értem!
-Na itt is vagyunk! -lassított le, majd egy parkolóba megálltunk- A cuccaidat nyugodtan hagyd itt, majd a testőrök felhozzák!
-Okés! -kiszálltam és csak a gitáromat vettem magamhoz. Azt azért mégsem hagyhatom ott.
|