|
4.rész | Ez a szabály
A fotózás után ebédelni mentünk, onnan pedig az arénába vettük az irányt, ahol majd a koncert lesz. Míg a fiúk a díszletek mögött beszélték meg az esti koncert részleteit, addig én a színpadot néztem meg. Őrület mennyi ember fér el itt. Odaálltam a színpad szélére és elképzeltem, hogy az aréna tömve van sikítozó fanokkal. Király érzés lehet ennyi embernek énekelni. Hátra néztem és nem láttam senkit, pedig megint úgy éreztem, mintha figyelnének. Oldalt megláttam egy fekete Gibson gitárt, nagyon tetszett, hasonlóm van nekem is. Felvettem és játszani kezdtem rajta Avril-Skater Boy számát, de csak halkan, nehogy valaki meghallja.
-Hát te? -szólalt meg valaki a hátam mögött. Hátranéztem és megláttam Tomot közeledni.
-Én csak...
-Tedd azt le! -szólt rám idegesen és kivette a kezemből a gitárt.
-Tiéd? -kérdeztem.
-Igen, úgyhogy ne fogdosd! Még elrontot nekem! -visszarakta oda, ahonnan elvettem.
-Dehogy rontom! Most miért vagy ilyen? Tudod, hogy nekem is vannak gitárjaim, értek hozzá!
-Persze...hallottam!
-Te meghallgattad, ahogy játszok? -jelent meg egy halvány mosoly a szám szélén, ami zavarba hozta.
-Én csupán...csak nagy szerencsétlenségemre meghallottam!
-Értem! -mondtam, de átláttam rajta, tetszett neki, tudom.
-Most mi van? -kérdezte egyre idegesebben.
-Semmi! -vigyorogtam rá, majd otthagytam.
Az esti koncert fergeteges volt, imádtam minden percét. A fiúk tényleg tudnak valamit, minden számuk ütős volt, bejött a stílusuk. Billnek eszméletlenül jó hangja van, Gustav is fáradhatatlanul dobolt és Georg is bámulatosan tépte a húrokat. És akármit is mondhatok, be kell látnom, Tom is szuper volt. Ahogy odaadta magát a zenének. Ilyenkor megszűnik neki a külvilág és csak a zenére figyel, csak a zenéért él.
-Ez elképesztő volt! -ugrottam Gustav nyakába koncert után.
-Köszi! -mondták egyszerre, kivéve Tom, ő úgy nézett rám, mintha a pillantásával akarna megölni.
A fiúk bulit terveztek, de David szerint ez most túl veszélyes lett volna, így csak a szobájukban ünnepeltek. Rendeltek pizzát, pezsgőt és még sok alkoholt. Gustav unszolására én is velük tartottam, de valahogy éreztem, ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Tom így is szörnyű, hát még ha alkoholt iszik. A két Kaulitz iker volt egy szobában, és náluk gyűlt össze mindenki, pontosabban csak Bill, Gustav, Georg, Tom, én, és egy testőr a biztonság kedvéért, Sam.
Piálgattunk, pizzáztunk és a fiúk történeteket meséltek, amiken mindenki nagyokat nevetett. Aztán az egyik nagy eszű, történetesen Tom, kitalálta, hogy üvegezzünk. Tudtam, végem van, Tom tuti megszivat majd és én sem vagyok már teljesen beszámítható. Körbeültünk a földön és Tom pörgetett. Szerencsére nem rám jutott az első szivatás, hanem Georgra.
-Haver! Edd meg a maradék pizzát! -mutatott Tom két szelet finomságra, ami megmaradt.
-Nemár, majd' szétpukkadok, olyan tele vagyok! -könyörgött Georg.
-Ez a szabály! -vigyorgott a rasztás.
Szegény Georg nagyon szenvedett vele, végül csak legyűrte azokat a szeleteket. Én már egy szelettel jól laktam, de ő előtte még beburkolt egy egész pizzát is. Mindenki feszülten figyelt közben és azt várta, hogy szegény mikor durran szét.
Miután ez is megvolt Georg pörgetett. Az üveg most Billre mutatott, aki egyből elsápadt.
-Hm...lássuk csak mi legyen! -vigyorgott a basszeros, majd rám nézett.
-Na ne! Engem ne keverj bele! -tiltakoztam.
-Oké, oké! De nyugi, a te időd is eljön! -röhögött- Najó! Szóval átmész a szomszéd nénihez és megkéred a kezét!
-Mi? Dehát van vagy 60 éves! És a férje...
-Nyomás! -szakította félbe Tom és nagy nehezen visszatartotta a röhögést. Bill felállt és kiment. Mi az ajtóból néztük a lánykérést és majd' megszakadtunk a röhögéstől. A végén már Bill röhögött és szerencsére a nő is levette, hogy ez csak poén volt, úgyhogy nem történt semmi gáz a férjjel sem. Bill pörgetett és sajna most nem úsztam meg.
-Bill, kegyelem! Tudod, hogy szeretlek! -pislogtam rá, amilyen bájosan csak tudtam.
-Najó! Kíméletes leszek! -vigyorgott, de valahogy nem tudott meggyőzni- Csókold meg... -nézett körbe, én pedig reménykedtem benne, hogy nem a bátyját mondja- Tomot!
-Nemár! Inkább...
-Vagy ő, vagy a nyanya férje! -nevetett.
-Gyerünk! -bíztatott Gustav.
-Ezt még visszakapod! -néztem Billre- És te is! -majd Gustavra.
Odakúsztam Tom mellé és közel hajoltam hozzá.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
