6.rész | Csatlakozhatok?
Hogy értette Tom, hogy most megvagyok? Tuti készül valamire, vagy már meg is tette. De miért csinálja? Miért piszkál folyton? Utálom őt azért, amiért ilyen érzéseket tudott kiváltani belőlem. Egyszerre gyűlölöm őt és akarom a csókját. Mintha függőséget okozna a csókja, egyre csak az jár a fejemben, hogy akarok még! Mi van velem? Nem szoktam ilyen lenni! Egy pasi miatt sem! Nekem meg pint hozzá kell vonzódnom, őrület.
Bementem a boltba és vettem egy doboz cigit. Ritkán dohányzok, azt is csak akkor, ha nagyon ideges vagyok és most az voltam.. Kiérve az üzletből rögtön meggyújtottam egy szálat és éreztem, ahogy szétárad testemben a nikotin.
-Ez káros! -vette ki a számból David.
-Héj! Nemár! -elővettem egy újabb szálat és meggyújtottam azt is.
-Maya! -szólt rám és elvette azt a szálat is.
-Mi bajod van velem? -lettem egyre idegesebb.
-Mi van köztetek Tommal? -kérdezte. Egy pillanatra még a szívem is megállt. Ilyen átlátszó lennék, vagy mi?
-Semmi! -tagadtam egyből- Mi lenne?
-Megcsókoltad! Vagy tévedek?
-Én...én nem...félreérted! Ki monta ezt?
-Tom! Az előbb! Nincs igaza?
Szóval erre célzott, amikor azt mondta...
-De, de ez nem úgy volt, ahogy gondolod!
-Direkt megkértelek! Csak erre az egyre kértelek!
-De...
-Megkeresem a legközelebbi repülőteret és hazamész! Hidd el, jót akarok neked! Tom nem épp a legmegbízhatóbb ember!
-Mi? Hazaküldessz? Dehát...
-Elég a magyarázkodásból! -mondta és otthagyott.
Na ez jó, mehetek haza. Ez is Tom hibája. Fogadni mernék, hogy a körülményeket "elfelejtette" Davidnek megemlíteni, ő meg azt hiszi, hogy belezúgtam Tomba. Ráadásul meg sem hallgat. Neki ez a banda már régen fontosabb, mint én. Beültem hátra és bekapcsoltam az mp4-emet max hangerővel, hogy még véletlenül se halljam mit mond a nagybátyám. Meggyújtottam egy újabb szál cigit, direkt, hogy idegesítsem, úgysem tudja most elvenni tőlem. x)
David telefonált a buszsofőrnek, így ők is a reptér felé vették az irányt. Negyedóra múlva megálltunk a reptér előtt.
-Ne menjs sehová! -mondta David, de engem nem nagyon tudott érdekelni. Kiszállt az autóból és felment a buszra, gondolom elmondani a srácoknak, hogy megszabadulnak tőlem. Mondjuk Gustav, Bill és Georg hiányozni fog, velük jól elvoltam. Tom nem fog...vagyis...talán a mosolya, a csókja...Elég! Talán tényleg jobb, ha hazamegyek. Ahogy elveszettem Davidet szem elől már szálltam is ki. A hátamra vettem gitáromat és kivettem a csomagtartóból a bőröndjeimet. Még jó, hogy ilyen gurulós bőröndjeim vannak, különben nem tudom hogy bírnám el őket. Lecsuktam a csomagtartó fedelét és felszívódtam onnan. Vettem jegyet a legközelebbi járatra és mivel addig még 2 órát kell várnim, beültem az egyik ottani kávézóba.
-Miért álltunk meg itt? -kérdezte Bill Davidet, mikor az felért a buszra.
-Maya elmegy!
-Mi? Miattam? -Tom.
-Maga miatt! -David.
-Mit csináltál Tom? -nézett rá Gustav.
-Én csak elmondtam, hogy megcsókolt! -tette fel a kezeit a rasztás.
-És gondolom azt nem mondta el. hogy miért! -Bill.
-Mi volt? -vágott közbe David türelmetlenül- Mégsem csókolt meg?
-De igen, megcsókolta! -Gustav- De csak mert üvegeztünk! Muszály volt neki, ez a szabály! Először nem akarta, de Tom provokálta, úgyhogy megtette.
-Gyerekek! -szólt közbe Georg, de nem figyeltek rá.
-Tehát csak játék volt? -David.
-Igen! -bólogatott Bill.
-Hahó! -Georg.
-Tom, ez nem volt vicces, majdnem hazaküldtem szegényt a baromságod miatt!
-Emberek! -vette hangosabbra a beszédet Georg.
-Mi az? -néztem rá a többiek.
-Attól tartok Maya lelépett! Vagy 5 perce! Én szólni akartam, de ti nem figyeltetek rám!
-B.asszus! -Tom és felvette a pulóverét, feltette a fejére a kapucnit, megragadott egy napszemüveget és leszállt a buszról. A többiek is követték a plédáját és a keresésemre indultak.
-Ti nem mehettek sehová! Felismerhetnek! -állította meg őket David, de addigra már Tom is eltünt. A többiek visszamentek a buszra, David pedog Tom után ment. Elég nagy tömeg volt bent, így elég nehéz dolog lesz megtalálniuk. Én még mindig a kávézóban ücsörögtem és mintha megállt volna az idő, olyan lassan teltek a percek. Haza akartam menni innen végre.
-Csatlakozhatok? -szólt mellőlem egy ismerős hang, minek következtében a szívverésem újra felgyorsult.
|