|
15.rész | Ez a taktikád?
Hátranéztem megnézni, hogy ki az, bár a hangjából ,ár felismertem. Na 3-at találhattok ki volt... x)
-Tom... -sóhajtottam- Add vissza! -mondtam, de mintha meg sem hallotta volna, olvasta tovább.
-Ezt kiről írtad? -kérdezte a végén.
-Senkiről! -vágtam rá.
-Persze...valakiről, aki nem veszi észre, hogy szereted! Ez volt a lényege, nem? -ült le velem szemben.
-De, de...
-Azt ne mond, hogy én vagyok! -hajolt kicsit közelebb.
-Hát Tom...valamit be kell neked vallanom! -hajoltam én is közelebb és már csak pár centire voltam tőle- Nem minden körülötted forog! -mosolyogtam rá. Beleharaptam az alsóajkába gyengéden, utána visszaültem az eredeti helyemre.
-Kacc-kacc!...De most komolyan! Kiről írtad?
-Mondtam, hogy senkiről, csak kitaláltam! -tértem vissza a kis mesémre.
-És higgyem is el, mi? -jött hirtelen közelebb én meg hátradőltem az ilyedtségtől. Ez persze nem zavarta őt, fölém mászott és a szemembe nézett.
-Miért csinálod mindig ezt? -kérdeztem halkan.
-Mit? -húzta fel a szemöldökét.
-Mindig megcsókolsz és rám mászol! Miért csinálod, ha utálsz? -néztem mélyen a szemébe. Egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna...összezavarodott.
-Én nem...ezt honnan veszed? Én nem utállak! -szállt le rólam és én is felültem.
-Hát a viselkedésedből! Hogy mindig szivatsz stb.!
-Dehát te is szivatsz!
-Igaz, csakhogy te kezdted, emlékszel?
-De nem azért, mert utállak! -rázta a fejét.
-Hát miért? Egyébként emlékeztetnélek a múltkori erkélyes jelenetre, amikor azt mondtad gyűlölsz!
-Te is azt mondtad! -vigyorgott pimaszul.
-Mert teljesen megörjítettél!
-Te is engem! -vetette be a kaján vigyorát, amitől megint padlót fogtam.
-Nem úgy értem! -jöttem zavarba.
-Én igen! -babrálta a piercingjét.
-Ezzel csak terelni akarod a témát! -állapítottam meg.
-És akkor mi van? .jött közelebb.
-Válaszolj! -húzódtam hátrább, és már csak fél méter volt a falig.
-Nem! -mondta és mégközelebb jött.
-Ha megcsókolsz sikítok! -mentem megint hátrébb, de már ott volt a fal.
-Nyugodj meg, nem bántalak! -simogatta meg az arcom és eltüntetett egy rakoncátlan tincset onnan. Közben már egész közel mászott hozzám. Szemben volt velem.
-Tudom, de... -már megint nem tudtam befejezni a csókjától. Kezdem azt hinni, higy csak azért csókolgat, hogy befogjam. x)
Furcsamód most nem vadul csókolt meg mint általában. Ez a csók gyengéd volt, de ugyanakkor szenvedélyes. Most nem azt éreztem, hogy leakar fektetni, ez csak egy csók volt. És élveztem...nagyon is. A gyomromban ezernyi pillangó repdesett és forróság töltötte el egész testem. De tudtam ennek nem lesz jó vége...
Elfordítottam a fejem és így vége lett a csóknak...
-Ez a taktikád? -kérdezte halkan Tom.
-Miről beszélsz? -néztem rá értetlenül.
-Előbb közelengedsz, majd taszítassz! -intézte a szemembe.
-Ez nem igaz! -mondtam, bár igaza volt. Nem igazán vagyok a kapcsolatok híve. Mindig a magam útját járom, nem szeretek másoktól függeni. Én afféle magányos farkas típus vagyok. Nekem szabadság kell!
-Persze hogy nem! -nézett rám amolyan "átlátok rajtad" pillantással.
-Most menj ki...lécci...fáradt vagyok és...
-Mi lenne ha megpróbálnánk? -vágott a szavamba.
-Hogy mi? -dobbant hatalmasat a szivem.
-Nem szereted a kötöttségeket, oké! Én sem igazán! Mi lenne, ha együtt lennénk, de nem járnánk! Amolyan nyitott kapcsolat lenne!
-Úgyérted közben más lányokkal is lennél? -húztam fel a szemöldököm. Ez egyáltalán nem tetszett nekem.
-Te pedig más fiúkkal! -egészítette ki.
-Tehát ugyanott vagyunk, mint most! -ráncoltam a homlokom.
-Nem egészen!
Nem értettem, hogy akkor pontosan most mit akar. Járni velem, de mégsem? Ennek mi értelme van?
-Mi akarsz te tőlem tulajdonképpen? -kérdeztem.
-Maya! -kopogott be David, majd bejött- Beszélhetnénk?
-Persze! -mondtam és kimentem.
Az egyik szobába mentünk be, hogy négyszemközt beszélhessünk.
Úgy láttam Daviden, hogy nem igazán találja a szavakat...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
