29.rész | Még meglátom
Aznap este nem sokat aludtunk. Na nem csak azért, hanem beszélgettünk egy csomót is.x)
Az utolsó Münchenben töltött nap reggelén Tom csókokkal ébresztett, de valahogy ez most nem volt jó. Inkább mintha minden csók egy-egy tör szúrása lett volna a szivembe. Fájt, mert tudtam, hogy este elmegyek és szakítanom kell vele. Elmegyek és nem leszek itt, a vége úgyis megcsalás lenne...legalábbis ezzel áltatom magam. Életem legszebb napját töltöttem vele. Néha úgy éreztem, mintha tudná mi lesz később és minden percet kiakarna használni. Végül este megtettem. Szakítottam vele, amit nem viselt túl jól. Legszivesebben visszaszívtam volna, amiket mondtam, de nem lett volna semmi értelme.
Összepakoltam és elbúcsúztam a többiektől. Haza egy sofőr vitt. Egész úton pocsékul éreztem magam, sőt utána is. Furcsa kettősség játszott bennem. Ez volt életem legszebb napja, de a vége miatt a legrosszabb is. Szeretem Tomot és utálom magam, amiért szakítottam vele, de valamilyen módon egy kicsit meg is könnyebbültem. Nem vagyok a kapcsolatok híve. Újra szabadnak éreztem magam, de az életem valahogy mégis üres lett.
Másnap beiratkoztam abba a Magdeburgi fősulira. Felhívtam Davidet elújságolni a hírt. Eléggé feldobta, úgyhogy gondoltam kihasználom amíg jó kedve van és megkértem, hogy had alakítsam át az emeleti vendégszobát dolgozó szobának. Szerencsére belement. A suli pár nap múlva kezdődött és nekem már első nap sikerült magamat megutáltatni a többiekkel. Nem tudom miért, de a dühömet rajtuk vezettem le, úgyhogy meg is értem, hogy nem lettem a kedvencük. Na mindegy nem nagyon érdekelnek a többiek véleményei, csak a tanulásra fogok koncentrálni.
Pár nap múlva váratlan hívást kaptam.
-Igen, tessék! -vettem fel a telefonom.
-Szia! -köszönt bele Gustav.
-Mi a helyzet?
-Párizsban vagyunk egyhetet! El kell jönnöd!
.Hogy mi? Nem Gustav, ezt ne kérd tőlem!
-De muszály! Tom tök' kivan!
-Értem, de...
-David nem tudná meg! Kérlek! Reggel elindulsz a repcsin és délre itt is vagy! Csak egy nap!
-Nem akarok találkozni vele! -csuklott el a hangom.
-Akkor nem fogsz! Miattam tedd meg! Félrerakattam egy jegyet a holnapi járatra! Nagyon kérlek, gyere el!
-Nem tudom Gus! Igérd meg, hogy nem találkozok Tommal!
-Akkor eljössz?
-Igérd meg! -erősködtem.
-Megigérem!...Jössz?
-Még meglátom!
-Rendben! Csörögj, amikor leszálltál! Addig is szia!
-Szia! -tettük le.
Nekem is hiányzik Gustav, de már amúgy is csak egy hét van a turné végéig, nem értem miért nem bírja ki. Mindegy, végülis a bartáom, ennyit csak megtehetek neki.
Felmentem az újonnan kialakított dolgozó szobámba és befejeztem azt a rajzot, amit még Tomnak kezdtem el.
Eközben Tomék csak üldögéltek a szobájukban, Bill Gustavval nevetgélt, Georg pedig valahol egy csajt szédített.
<<Tom szemszöge...>>
"Itt ülök és nézem, ahogy az öcsém és Gustav mindenen nevet. Nekem is azt kéne, de nem megy. Persze minden más lenne, ha Maya itt lenne... De David elküldte. A fenébe is, mi van velem? Még sosem éreztem ilyet egy lány iránt sem, most meg pont belé kellett szeretnem... Hiányzik, annak ellenére, hogy az utóbbi időben eléggé elhanyagolt. De tudom, hogy csak Bill miatt. Kim tegnap visszajött, úgyhogy Billnek is visszatért a szokásos vidámsága.
Vajon mit csinálhat most? David nem hajlandó elárulni, mi van vele és ez megörjít. Már felhívtam párszor, de nem vette fel, lehet hogy fél tőlem? Tudom, hogy nem önszántából szakított velem, csak félt, hogy megcsalnám. Gustav ma egyszer félrevonult és láttam, hogy telefonál. Láttam, hogy nagyon magyaráz valamit, de egy szót sem hallottam. Amikor végzett csak rámnézett és elmosolyodott. Lehet készül valamire? Nem tudom, mindenesetre...szeretném látni őt. Felhívom mégegyszer, hátha felveszi... Semmi! Ismét kicseng, de nem veszi fel. Miért bújkálsz előlem? Egy hét múlva hazamegyek és első dolgom lesz téged megkeresni! Jaj Maya...mit csinálsz most?"
Reggel ismét nyúzottan ébredtem és miután eszembe jutott az utazás, csak rosszabb lett. Örültem, hogy láthatom Gustavot, de valahogy valami nem stimmelt. Megreggeliztem, utána elkészültem és irány a reptér. Egész úton csak unatkoztam, de aludni sem akartam. Örültem, amikor végre leszálhattunk, hívtam egy taxit, közben pedig felhívtam Gustavot. Miután elmondta a címet, odamentem és vártam.
-Maya? -hallottam saját nevemet a hátam mögül, de nem mertem megfordulni.
|