|
45.rész | Elég már
-Maya! -kopogott a dolgozószobám ajtaján Gustav.
-Szia! -nyitottam ki neki az ajtót.
-Attól tartok gáz van!
-Mikor nincs gáz ebben a házban? -forgattam a szemem- Mi a baj?
-Inkább ki!
-mit csinált Tom?
-Kerestünk és nem voltál a szobádban! Tom meg egyből elkezdett sápítozni, hogy biztos Eriknél vagy! Elment oda érted és ellátni a srác baját!
-Hogy? -néztem nagyokat- Ez...nem lehet! Odamegyek!
<<Kim szemszöge...>>
" Bill itt van, olyan édes, imádom őt. Ahogy végeztek egyből rohant hozzám. Oké, mondjuk a belépője kicsit necces volt, de nem baj én így szeretem. Sosem voltam még ilyen boldog, mint amikor velem van. Természetesen vannak kisebb összezördülések, de ez a kapcsolat így tökéletes!
-Min gondolkodsz? -kérdezte ezzel visszarántva a valóságba.
-Rajtad! -néztem mélyen gyönyörű barna szemébe, mire hosszan megcsókolt- Szeretlek! -bújtam a nyakához és apró csókokat leheltem rá.
-Ha túlságosan felizgatsz...nem tudok uralkodni magamon!
-És az miért baj? -vigyorogtam kajánul, ő pedig kilépett a zuhany alól magával húzva engem is.
Magamra csavartam a törölközőt, ős is magára és kimentünk. Már a folyosón egymásnak estünk, de megint beégtünk.
-Khm...sziasztok! -köszönt ránk anyu, mi pedig szétrebbentünk. Billre néztem, édes volt, ahogy zavarba jött, majd elsűllyedt.
-Szia anyu, mi a helyzet?
-Holnap apád és én kora reggel, olyan 6 körül elmegyünk, nem baj?
-Nem... -válaszoltam.
-Akkor jó! -mosolyodott el, majd lement, mi pedig bementünk a szobámba.
-Ez ciki volt! -nevetett szerelmem.
-Az! -helyeseltem- Azt hiszem amíg itt vannak, nem nagyon kéne...
-Igen!
-De reggel...
-Ühüm... -vigyorodott el..."
Állati ideges voltam Tom miatt. Tudom, hogyha ezek ketten összeugranak annak nem lesz szép vége. Egyiket sem kell félteni, megtudják védeni magukat és épp ezért aggódok. Csak nehogy Tomnak baja essen.
Futólépésben haladtam Erikék házához, az ajtó is nyitva volt, úgyhogy bementem. Egyáltalán nem tetszett a látvány, amit láttam. Tom és Erik verekedett, Erik behúzott Tomnak, aki viszonozta is, úgyhogy gyorsan közbe kellett lépnem, ha már Mary csak állt és nézett.
-Elég! -álltam Tom elé- Fejezzétek be!
-Ez a kis szemét idejött és... -kezdte Erik.
-Elég!
-Te meg megütötted! -Tom.
-Elég! Tom te velem jössz, Erik te meg ápold le a sebeidet! -ragadtam meg Tom karját és kihúztam onnan.
-Hol voltál? -kérdezte útközben.
-A dolgozószobámban! Csak tudod ha nem lennél paranojjás, akkor talán ott is kerestél volna!
-Nem vagyok az, de...
-Hagyjuk ezt Tom!
-Persze! Maya Scott jelszava: Hagyjuk! Bocsi, csak közben próbáltalak megvédeni, de sebaj! Csessz le!
-Nem csesztelek le Tom! De semmi értelme sem volt agyonveretned magad! Egyébként sem kell megvédened, tudok magamra vigyézni! -mondtam belépve a házba.
-Pont úgy vettem észre eddig is! -követett a konyhába és leült az egyik székre a pulthoz.
-Ne akarj mindenáron beleszólni az életembe! -vettem elő egy kis jeget és közben ápolgattam Tomot- Nekem szabadság kell, nem vágyok arra, hogy megmondják nekem mit tegyek!
-Szabadság...akkor ezért nem jöttünk össze! Akkor is csak kihasználtál és most is nemhogy hálás lennél, még neked áll feljebb!
-Tudod, hogy miért nem lehetett! És nem áll feljebb, de te is tudod, hogy most nekem van igazam! És abban is, hogy soha sem használtalak ki! De muszály nekünk mindig vitázni?
-Nem, csak...
-Elég már! -keseredtem el és ledobtam a jeget a pultra.
Tom arcát náztem, a szeme alatt volt egy kis piros folt, berepedt a szája, de nem vészes, egész jól megúszta.
Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak és amikor újra Tomra néztem a közeledő arcát láttam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
