|
56.rész | El ne tévedj!
-Én...-kaptam el a tekintetem zavartan.
-Hagyjuk, igaz? -kérdezte halkan Tom.
-Tom, hidd el nem játszok veled! Csak...
-Félsz?
-Igen...ráadásul még David is...
-Még mindig nem esett le, igaz?
-Mi?
-Anyu, Kim, Bill, David..! Mindenki benne van!
-De...
-Anyu nem járt mostanában nálatok?
-De! Épp a minap! Davidet kereste, de...
-Pár napja, amikor lejövök, vagy felmegyek és ott beszélgetnek, ahogy meglátnak elhallgatnak! Tuti, hogy benne volt mindeki! Bill engem csalt el, Kim pedig téged! Anyu és David szervezhette meg!
-De...miért? David mindig ellenezte! Anyukád pedig nem is ismer, csak egyszer beszéltünk!
-Nekem is elég volt egy pillantás, hogy belédzúgjak! -mondta, majd mikor rájött mit mondott rám nézett.
-Szóval...azt mondod...mind benne van? -tereltem.
-Szerintem legalábbis!
-Istenem, miért nincs térerő?
-Nem hiszel nekem?
-Meg kell bizonyosodnom!
-És...akkor most mi lesz velünk? -ölelt magához a derekamnál.
-Gondolkodnom kell! -dőltem a mellkasához.
-Mi lenne, ha kipróbálnánk?
-Tom, már voltunk együtt!
-De azóta mindketten változtunk! Mi van, ha már nem lennénk olyan jók együtt? Na? Benne vagy? Ha ez eloszlatja a kétejeidet!
-Legyen! -néztem fel rá mosolyogva- Ő...reggelit? -kérdeztem, mert már közeledett felém az arca. A konyha felé indultam, de megfogta a kezem, összekulcsolta a sajátjával és magához húzott. Az egyik hüvejkujjával az államat simogatta, és közben a szemembe nézett. Elvesztem a csillogó szemeiben, még az idő is megállt egy pillanatra. Beleharapott az alsó ajkába, majd megcsókolt.
Naná hogy visszacsókoltma, habozás nélkül. Gyönyörű délelőttöt tudhattunk magunk mögött, amikor is útra keltem, hogy körbenézzek a környéken.
-Biztos ne menjek veled? -ölelt át hátluról Tom, miközben a környéket pásztáztam, hogy merre induljak.
-Tom te írtózol a természettől! -simogattam meg az arcát.
-Tudom, de érted majd erős leszek!
-Oh, milyen hősies! De nyugodj meg, csak egy óra az egész!
-De máris hiányzol! -puszilt bele a nyakamba.
-Kezdessz nyálas lenni! -nevettem.
-Jaj tényleg! -fordított maga felé- Úgyértettem...ne merj megváratni a vacsorával asszony! .parancsolt rám, de a végét sikeresen elnevette.
-Gyengécske, gyengécske! Gyúrnod kell még rá!
-Köszi! Na jól van elenhedlek! El ne tévedj!
-Tom, csak egy óra!
-Ha visszaértél majd...
-Csss! -fojtottam bele a szót egy csókkal.
-Szia kicsim! -engedett el.
-Szia..édesem!
Neki vágtam hát az útnak, melynek célja igazából az volt, hogy egyedül maradhassak a gondolataimmal egy kicsit. Muszály tisztáznom magamban egy-két dolgot és hátha lesz térerő, ha feljebb megyek a hegyen egy kicsit. Akármennyit gondolkodhatok, az a biztos pont megmarad, hogy szeretem Tomot.
Korábban úgy voltam vele, hogy nekem jobb egyedül, de aztán megismertem őt. Már nem a magányra vágyok, hanem rá, nekem Tom kell! Rosszul tettem, hogy próbáltam ellenállni? Saját magamat csaptam be kezdettől fogva? Hisz már az első csók óta vonzódom hozzá. Jó volt vele lenni, megértettük egymást, akkor miért ne jöhetnénk össze újra.
Ebben a percben iszonyú dühös voltam Davidre, amiért megtiltotta nekem Tomot, megtiltotta, hogy boldog legyek azzal, akit szeretek. Elővettem a telefont és azt szorongattam. Egyre feljebb és feljebb mentem és már volt térerő is.
Egyből rákerestem David számára és már nyomtam is a zöld telefont. Idegesen vártam, hogy felvegye és közben azon gondolkodtam, vajon mit mondjak. Sokadik csörgésre végre felvette.
-Maya? -szólt bele bizonytalanul.
-Miért tettétek ezt velem? Miért nem engeded, hogy boldog legyek? Tommal akarok lenni! -tört ki belőlem a sírás is, mely az elmúlt hónapokban gyülemlett fel bennem- Őt szeretem!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
