|
Bevezetés
17 éves koromban a szüleim elváltak és hirtelen minden megváltozott. Nem sokkal utána Magdeburgba költöztem a legjobb barátnőmmel, Renyvel. Még 16 évesek voltunk, amikor alapítottunk egy bandát, Reny énekelt, én pedig gitároztam. Egy kisebb villába költöztünk, előtte Lönben éltünk. Olyanok voltunk, mint az ikertestvérek, mindent együtt csináltunk, akik nem ismertek minket, meg nem mondták volna, hogy nem vagyunk rokonok. Sok interjú eleve úgy kezdődött, hogy megkérdezték, hogy biztos nem vagyunk-e tesók. Ezért poénból sokat hívtuk egymást huginak vagy nővérkének. Reny csak 10 hónappal volt fiatalabb nálam, mégis sokkal komolyabban és érettebben állt hozzá a világhoz, mint én.
A bandában volt még egy tag, a dobosunk, Olivér. Ő volt a másik legjobb barátunk, gyakran vele is összehoztak a pletykalapok. Őt még általánosból ismertük, egy osztállyal felettünk járt. A zeneszakkörön ismerkedtünk meg vele és jó barátok lettünk. Renyvel akkor már fontolgattuk a zenélést, ő pedig felajánlotta, hogyha kell egy dobos, ő szívesen elvállalja. Azután másik városba költözött. Nem sokkal utána mi is odaköltöztünk Kölnbe ( azelőtt Hamburgban laktunk ) és ugyanabba a suliba kerültünk, amelyikbe ő. Ezért Renyvel elhatároztuk, hogy megkérjük, szálljon be a bandába. Azóta együtt játszunk, koncertezünk. A suli után Olivér Magdeburgba költözött a családjával, azt hittük ezzel vége a bandának. Renyvel akkor már együtt laktunk, a szülei még régebben, meghaltak autóbalesetben, és amikor a szüleim elváltak, jobbnak láttuk, ha mi is elköltözünk. Olitól pár utcányira vettünk egy házat.
A banda újra összeállt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
