|
2.rész | A Tokio Hotel
A Tokio Hotel!- mondta végül Reny.
- De ők nem is lányok, hanem...- kezdtem, de egy idegen hang a hátunk mögül félbeszakított.
-...fiúk!- szólt az idegen. Erre mind a hárman megrezzentünk és hátrafordultunk.
Egy barna szemű, fekete hajú, sörényes fiúval találtuk szemben magunkat. Erre Reny rákvörös lett. Nagyon szégyelte magát.
- A nevem Bill...a gyengébbek kedvéért elmondom, hogy ez...- itt Renyre nézett - fiú név.
- Szia én Ági vagyok!- mutatkoztam be, csak hogy egy kicsit oldjam a feszültséget -Ő pedig itt Reny, az énekesünk - mutattam Renyre- Ő pedig Olivér a dobosunk! Ja igen, én pedig gitározok. - mosolyogtam.
- Aha...már hallottam rólatok- nevetett.
- Ja igen...hát...- kezdtem zavartan.
- Mindenesetre...örülök, hogy megismerkedtünk, most mennem kell még a sminkszobába, remélem még összefutunk az interjú előtt vagy után!- mosolygott édesen, utána kezet fogott Olival, adott egy puszit az arcomra, utána Renyre nézett és sarkon fordult.
- Nah ez jó...most utál...- nyavajgott Reny.
- És szerinted nincs rá oka?-Oli
- Áh mindegy, megvagyok nélküle, egyébként is...Tom sokkal helyesebb!- jelentette ki határozottan.
- Köszi!- szólalt meg egy újabb hang mellőlünk.
- Ez valami szokás nálatok?- kérdeztem ijedten.
- Mi?- húzta fel a szemöldökét a jövevény, Tom.
- Semmi hagyjuk! Kérsz egy kávét?- kezdte Reny.
- Igazából csak be akartam mutatkozni! Kíváncsi voltam rátok, és a gyönyörű hangodra!- lépett közelebb barátnőmhöz.
- Kezdünk!- szólt közbe az egyik statiszta.
- Oh milyen kár...- Reny.
- Hát akkor csáóóó!- vigyorgott Tom, majd ő is sarkon fordult.
- Szia!- köszönt el Reny is halkan, de amikor Tom már hallótávolságon kívül volt, hangosabban folytatta - Bocsánatot kell kérnem Billtől...nehogy elmondja Tomnak, akkor lőttek az eséjeimnek- panaszkodott.
- És csak ezért akarsz bocsánatot kérni?-lepődtem meg, nem ilyennek ismertem Renyt.
- Nem dehogyis! Rosszul eshetett neki, amit mondtam!- hajtotta le a fejét.
- Nyugi, lesz rá alkalom. – vigasztaltam - Most viszont gyerünk, kezdődik az interjú!
- Ok! Gyerünk!- helyeselt Olivér.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
