|
3.rész | Az interjú
Az interjún átlagos kérdések hangzottak el mindkét bandától, hogy " Milyen lesz az új CD, hogy tetszik a város, mit üzenünk a rajongóknak, van-e barátunk/barátnőnk..." szóval tényleg csak a szokásos. Azután a riporter feltett egy elég érdekes, kérdést Billnek:
- Mit szólsz azokhoz, akik szerint a fiúkat szereted?
- Azt üzenem nekik- itt Renyre nézett, aki nyilván vette a célzást, mert lehajtotta a fejét és megint elpirult - hogy nem vagyok meleg, még ha festem is a szemem, a körmöm és a hajam. Ezt csak egy antifan találta ki, akinek nyilvánvalóan nem volt jobb dolga. Tény, hogy évek óta nincs barátnőm, de ki tudja mit hoz a jövő. - itt pedig rám nézett.
- Értem! És esetleg van most kiszemelted?- faggatta a riporter.
- Van!...És lány!- mosolygott- Remélem, hogy lesz belőle valami!- ismét rám nézett. Éreztem, ahogy én is fülig pirulok.
- Hát akkor köszönjük, hogy itt voltatok, sziasztok!- köszönt el a riporter.
- Hello!- köszöntünk el mi is vigyorogva.
Elmentünk az öltözőbe és gyorsan átöltöztünk, eldöntöttük, hogy elmegyünk egy kávázóba mi hárman.
Épp kifelé tartottunk a stúdióból, amikor Bill futott utánam.
- Ági!- kiáltott - Várj egy percet kérlek!
- Menjetek előre, mindjárt megyek én is!- mondtam a többieknek, utána visszafordultam.
- Szia!- köszönt Bill egy kicsit lihegve.
- Szia! Mit szeretnél! Mond, már ha kapsz levegőt!- mosolyogtam.
- Hát... szóval... izé... én arra gondoltam, hogy talán... van most valami programod?- bukott ki belőle a kérdés.
- Most? Hát arra gondoltam, hogy beülünk egy kávézóba! Nem jöttök velünk... esetleg?- néztem azokba a barna szemeibe.
- Szívesen!- vigyorgott megkönnyebülten - Tudsz várni egy fél percet? Összeszedem a többieket!
- Segítsek?- ajánlottam fel.
- Azt megköszönném!- kézen fogott és berohantunk, megkeresni a többieket. Pár perc múlva már úton voltunk a kávézó felé.
Kis idő után megérkeztünk.
- Mit rendeltek?- kérdezte 1 pincérnő.
- MOCCACHINO!- mondtuk egyszerre Billel, pár másodpercig csak bámultunk egymás szemébe, utána elkezdtünk nevetni.
- Na akkor most ki is az ikred Bill?- fogta a fejét Tom.
- Oh az elveszett testvér előkerült!- szipogott Georg.
- Hülye!- vágta nyakon Gustav.
- Az nem lenne jó ha mi testvérek lennénk...- mondta Bill.
- Mért?- kérdeztem.
- Mert akkor...- kezdte, de nem merte folytatni.
- ...akkor nem hajthatna rád!- fejezte be Tom, erre Bill és én is fülig vörösek lettünk.
Délután 2-kor elindultunk vissza a szállóba, kiderült, hogy a TH is ott szállt meg, csak ők 1 emelettel lejjebb. Reny még lent maradt Tommal egy kicsi, Oli is jól megvolt Gustiékkal,Bill pedig felkisért.
-Figyelj csak...-szólt, amikor az ajtómhoz értünk.
-Mi az?
-Amit Tom mondott...-kezdte.
-Nyugi...nem vettem komolyan!-hajtottam le a fejem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
