|
6.rész | Gyónás/ok 1.
Átmentem Olivérhez beszélgetni, muszály volt valakivel megosztanom mindent. Benne pedig megbízhatok.
-Szia! Hallgatlak! -ült le mellém egy székre. Én az ágyon ültem törökülésben és zokogtam. -Ági, nyugodj meg! Mond el mi bánt! -vigasztalt.
-Szóval!... Bill! Úgy érzem mást szeret! Már meg sem csókol, át sem ölel! Amikor megkérdezem mi baja, egyszerűen csak otthagy! Én... nem értem mi van vele!
-Ági! Mióta is ismerlek téged? Hú... évek óta! De még sosem láttalak ilyennek! Mégis... úgy érzem, hogy... valamit nem mondasz el!-nézett a szemembe.
-Nem tudom, hogy miről... -néztem a földre...
-Ági! Akkor most segítsek, vagy ne? Kívűlállót akartál! Oké, segítek, de csak úgy megy, ha mindent tudok! -magyarázott Olivér.
-Jó! -vettem egy mély levegőt és fojtattam. -Szóval ott van még Tom is...
-Tom? Hogy kerül ő a képbe? -Oli meglepetten.
-Hát... tegnap átmentem hozzá, hogy megkérdezzem tőle, mi lehet Billel... és... szóval elcsattant egy cs-csók! Könyörgök ne mond el Renynek! -sírtam tovább. -Utálom magam!
-Rendben... de lehet egy kérdésem?
-Igen! Persze! -szipogtam.
-Élvezted?- kérdezte komolyan, de amikor megláttam a döbbentséget az arcomon, fojtatta. -Élvezted Tom csókját, vagy nem?
-Én... azt hiszem... igen... -feleltem végül.
-Értem... így már mindent értek! -jelentette ki.
-Éspedig?
-A te bajod... nem az, hogy Bill elutasító... igaz, az is bánt, de a te főbb bajod az... Tom!
-Hogy érted ezt? -húztam fel a szemöldököm.
-Az bánt, hogy Tom Renyvel jár és... nem veled!-mondta. Ez szíven ütött, annyira... igaz volt. Mostmás minden világos volt. "Én szeretem Tomot!"-döbbentem rá.
-Szeretem őt!-mondtam halkan.
-Pontosan!... De tudod, hogy Renynek rosszul esne, ha... megtudná az érzéseidet! Ezért érzed magad rosszul!
-Köszönöm! -súgtam, letöröltem a könnyeimet, felálltam, odamentem Olihoz és átöleltem.
-Nincs mit, tudod, hogy szeretlek, mintha a húgom lennél!
-Tudom...bratyó. -mosolyogtam. -Azt hiszem...az lesz a legjobb, ha... szakítok Billel!-sóhajtottam.
-Ne!
-Mért ne? -hajoltam el Olitól.
-Csak... még ne! Bízz bennem! -mosolygott, végül belementem, utána elköszöntünk és elmentem sétálni, kiszellőztetni a fejem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
