|
10.rész | A fotózás
-Hahó... -ébresztgettem Tomot. -Ébredj, mit kerestek itt?
-Mi? Hogy? -ébredezett a rasztás. -Ja, sziasztok!...Azért jöttünk, mert szeretnénk...bocsánatot kérni!
-Igen! -csatlakozott Bill is. -Bocsáss meg Reny!
Felálltak és lözelebb léptek hozzánk, hátráltunk volna, de már ott voltunk a falnál.
-From Yesterdaaaaay... -szólalt meg a telefonom. "Huh megmenekültem...ez közel volt..."
-Haló... -vettem fel, miután kiszabadultam Tom karjaiból.
-Na ki aaaz? -szólt bele már megint visító hangon Csongor.
-Tudod te hány óra van? Éjfél van! -csesztem le.
-Oh...biztos az időeltolódás! -röhögött.
-Csongor! Alig pár város választ el minket! Egyetlen perc eltolódás sincs...! -mondtam fáradtan.
-Jól van na! Tudod, hogy én éjjel-nappal dolgozok! De mindegy mondom a lényeget!
-Az jó lesz... -vágtam közbe.
-Na szóval...holnap reggel lesz egy fotózásotok... -kezdte.
-Tényleg? Tök jó! -lelkesedtem.
-...a TH-val. -folytatta.
-Aa-a...mi? Pff...na ez jó!
-Valami baj van?
-Nem...nincs semmi...baj! Hány órakor lesz?
-Ja igen, 10-kor, de megtennétek, hogyfélre mentek, mert még a sminkelés meg ilyenek!
-Persze, rendben! Köszi, szia!
-Sziaaaa! -köszönt el és lerakta.
-Na mit mondott? -kíváncsoskodott Reny.
-Fotózás holnap reggel 10-kor a TH-val! Fél 10-re megyünk... -soroltam kulcsszavakban.
-Velük? -Reny.
-Velünk? -kérdezték kórusban a Kaulitzok.
-Igen! Na most gyerünk. -fogtam meg Reny kezét. -Aludni is kéne, különben nem tudunk majd felkelni! Ti is menjetek aludni! -fordultam Billékhez. -Jóét! -és bementünk a szobánkba.
-Huh...ez közel volt! -dőlt be az ágyba Reny.
-De még milyen közel!... De mostmár aludjunk!... A-a hulla vagyok! -mondtam és én is lefeküdtem. Pillanatok alatt elaludtunk. Másnap kicsit elaludtunk, de időben odaértünk. A TH-sok már ott voltak, épp sminkelték őket, úgyhogy egy kicsit várnunk kellett. Először Renyt sminkelték.
-Szia! -jött oda hozzám Tom.
-Szia!... Őőő..elmegyek, iszok egy kávét... -és már indultam is, amikor megfogta a kezem. Nem tudtam elmenni.
-Ági!... Mért menekülsz? -Tom.
-N-nem menekülök... csak... kávét akarok inni! -válaszoltam, mire elengedte a kezem. Odamentem a kávéautomatához és ittam egy cappuchinót. Mikor hátrafordultam, kishíján elejtettem a poharat, annyira megijedtem. Tom állt előttem, mélyen a szemembe nézett.
-Emlékszel még a csókunkra? -kérdezte.
-Igen! -válaszoltam lehajtott fejjel.
-Szeretlek! -ennél a szónál a szívem nagyon nagyot dobbant, és jött az a bizsergés is. -És tudom, hogy te is szeretsz! Mért nem adsz egy esélyt? -húzódott közelebb.
-M-mennem kell a sminkszobába! -hátráltam, de megint megfogta a kezem, közelebb húzott magához.
-T-tom... -súgtam, de hiába. A következő pillanatban már hevesen csókolóztunk. Nekinyomott a falnak, mire a poharam a földön landolt, szerencsére már nem volt benne semmi. Átöleltem Tomot a nyakánál. Utána a derekára vándorolt a kezem. Megmarkoltam a pólója szélét és fel akartam húzni, de nem engedte.
-Ne! -lihegtem. -Ne itt!
-Ja igen, a fotózás... -nézett körbe.
-Ági! -szólt ki a sminkes. -Te jössz!
-Megyek! -mondtam Tomnak és már ott sem voltam. A szívem még mindig a torkomban dobogott. Bementem és leültem a székbe.
-Kezdhetjük? -kérdezte a sminkes. -...Ági...itt vagy? Kezdhetjük?
-Mi? Ja...i-igen...csak elgondolkodtam valamin!
-Én addig megyek egy kört! -szólt közbe Reny és már el is ment, a lift irányába. Mikor kinyílta lift ajtaja belépett. Már majdnem becsukódott, amikor szembe találta magát Billel.
-M-mért követsz? -lepődött meg Reny.
-Mert beszélni akarok veled! -mondta a fiú és belépett, közel Renyhez.
-Nincs miről beszélnünk! -makacskodott barátnőm.
-Biztos? -hajolt közelebb Bill. Ekkor a lift is elindult.
-Igen! Hagyj békén és ne kövess!
-Szeretlek! És te is szeretsz! Tudom! Nem adom fel addig, amíg nem zárhatlak a karjaimba! -mondta és közben gyengéden átölelte Renyt a derekánál.
-Ne... -súgta Reny. -Bill...!
-Mért állsz ellen? Mért menekülsz? Mért taszítassz el?
-Mert...
-Mert? -kérdezte Bill, de meg sem várta a választ, az ajkát a Renyéhez érintette és megcsókolta őt. Reny viszonozta a csókot, de aztán hirtelen ellökte magától Billt.
-Hagyj!
-Hát ennyire gyűlölsz? Ennyire nem bírsz elviselni? Hát jó...ha tényleg ezt akarod...csak tudod...azt hittem, hogy te is szeretsz, de látom tévedtem! Rendben...békén hagylak! -mondta, majd egy halk pittyegés jelezte, hogy megérkeztek. Az ajtó kinyílt, Bill mégegyszer Renyre nézett, utána elment. Reny utána akart szólni, de már késő volt. Ő is kiszált. A fotózás után Tommal elmentünk egy kávézóba megbeszélni a dolgokat. Reny és Bill a szállodába vették az irányt, persze külön-külön.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
