|
11.rész | Az első
A liftben megint találkoztak. Bill észrevétlenül megnyomta a "STOP" gombot. A lift hirtelen megállt, Reny elvesztette az egyensúlyát és egyenesen Bill karjaiba esett.
-M-mi lehet az már megint? -húzódott hátrább Reny.
-Talán a sors akarja így...hogy ne menekülj, hanem nézz szembe az érzéseiddel! Hiszen szeretsz! -magyarázta Bill.
-Ne! Ne is kezd el ezt a sorsos dumát...ez csak...balszerencse! -vágott a szavába Reny.
-Reny...ne mondj már ilyeneket! Mért bántasz? -fordított hátat Bill.
-Ne haragudj! -mondta szomorúan Reny.
-Tényleg nem szeretsz? -kérdezte Bill, közben visszafordult Renyhez és mélyen a szemébe nézett.
-Én...én...szeretlek!...Csak nem akarom, hogy megbánts!
-Reny! Ezt verd ki a fejedből! sose bántanálak! Szeretlek!
A lány szeme könnybelábadt, érezte, hogy Bill igazat mond. Annyira szeretett volna a nyakába ugrani, átölelni és magcsókolni őt...de félt. Ám Bill egy pillanatig se habozott gyengéden megfogta Reny állát és szenvedélyesen megcsókolta őt.
-Ne engedj el soha! -mondta Reny a csók végén.
-Nem is tervezem! -mosolygott Bill, és újabb csók következett. Reny szorosan átölelte őt. Bill a falnak nyomta kedvesét és tovább csókolta. a lány habozás nélkül szabadította meg a fiút a pólójától. Bill felemelte Renyt, aki átkulcsolta a lábait Bill derekán. A fiú simogatni kezdte a combját. Újra a falnak dőltek. Ekko elindult a lift, valószínűleg benyomták az "INDULÁS" gombot. Kis idő múlva megérkeztek és a lift ajtaja kinyílt. Kibotorkáltak onnan, de még mindig egymásra voltak cuppanva. Az ajtóhoz ténferegtek, amit Reny szerencsésen elfelejtett bezárni, így nem kellett azzal vesződniük, hogy kizárják. Bementek a szobába, ahol Bill ismét a falhoz nyomta Renyt. Lekerültek a ruhák. Bill az ágyra fektette Renyt és csókolgatni kezdte egész testét. A nyakánál kezdte, majd szépen lassan haladt lejjebb. Nem sokkal később megtörtént, aminek meg kellett és fáradtan dőltek egymás mellé. Bill magához ölelte Renyt, megcsókolta, utána becsukta a szemét és már majdnem aludt, amikor...
-Figyelj csak Bill! -bújt hozzá mégjobban a lány.
-Mond édesem!
-Nekem...huh...szóval nekem...te voltál az első! -pirult el Reny.
-Tényleg? -Bill és adott neki egy csókot. Egymás karjaiban aludtak el.
<<közben a kávézóban...>>
-Nos...akkor beszéljünk. -mondtam Tomnak.
-Rendben...mit akarsz tudni? -mosolygott.
-Figyelj én...előre tisztázzuk! Játékszer nem akarok lenni! Sem az ágyasod, aki csak ARRA kell Szóval...szeretném tudni, hogy te hogy gondolod ezt az...egészet!
-Szeretlek! És nem leszel a játékszerem, se az ágyasom, én csak...életemben először úgy érzem, hogy szerelmes vagyok! Szeretlek! És...szeretnék minden percet veled tölteni, minden reggel melletted ébredni, csókolni, amikor csak akarlak!
-Ez tényleg komoly lehet...més sosem hallottalak így beszélni...! Hát jó...leszek a kedvesed! -csókoltam meg.
-Szeretlek! -hangzott a válasz.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
