|
15.rész | A buli
Amikor megérkeztünk a szállodába, felvittük a csomagokat.
-Jó, hogy végre nagyobb ágyunk van! -dőlt be az ágyba Tom.
-Na ja! -ültem le mellé. Hirtelen magára rántott és csókolgatni kezdte a nyakam.
-Tom...
-Nyugi, nem azt csináljuk! Csak kényeztetlek! -súgta, én pedig hagytam magam. Nem sokáig élvezhettük, mert Bill berontott.
-Városnézéééés!!! -ugrándozott, mint egy ovis.
-Bill! Ezentúl ha beakarsz jönni, elöbb kopogj! -Tom idegesen.
-Eddig is kellett volna...! -szóltam közbe.
-Jöttök? -Bill.
-10 perc! -mosolygott halványan Tom.
-Jó...addig szólok a többieknek! -Bill és kiment.
-Addig kisminkelem magam! -felpattantam az ágyról és leültem a kisasztalhoz. Tom utánam jött és hátulról átölelt, közben pedig a nyakam csókolgatta.
-Cica...kérdezhetek valamit? -súgta a fülembe.
-Kérdezz! -mondtam, sejtettem mit akar kérdezni.
-Hát...oké, hogy még nem akarod, nem is erőltetem, de...azt elmondod, hogy mért nem akarod?...Nem velem van a baj, ugye?
-Nem, dehogyis! Veled semmi baj sincs! Édes vagy, hogy nem erőlteted...én...csak várni akarok, amíg...18 leszek...! -vallottam be végül.
-Ha jól tudom, addig kevesebb mint 2 hét van.
-Ezt honnan tudod? -lepődtem meg.
-Mért? Elakartad titkolni?
-Nem...csak meglepődtem, hogy tudod...
-És megvan már, hogy mit kérsz?
-Aha...megvan! -vágtam rá.
-Mi az? -kikerekedett szemekkel figyelt.
-Én csak téged akarlak, azt akarom, hogy velem legyél!
-Ezt kérned sem k... -kezdte, de az ujjamat a szájára tettem.
-Ez a kívánságom! -mosolyogtam és átöleltem. Kopogtak.
-Gyere! -Tom unottan.
-Sziasztok, gyertek! -szólt be Reny. A városnézésből étterem lett. Kaja után visszamentünk a hotelbe. Úgy döntöttünk, hogy este bulizni megyünk, úgyhogy készülődtünk. Este a bulin jól elvoltunk, Renyvel jól be is rúgtunk, úgy kellett minket hazahozni, mert már járni is alig tudtunk.
-Így ni! -tett le Tom az ágyra, mikor visszaértünk. -Ági, tusolj le, jó?
-Jó, megyek! -sóhajtottam, utána eltüntem a fürdőben. Negyed óra múlva végeztem és egyszál törölközőben kimentem Tomhoz. Ő épp a telefonjával volt elfoglalva az ágy szélén. Odamnetem hozzá, kivettem a kezéből és az ölébe ültem. Teljesen szembefordultam vele, a lábammal átkulcsoltam a derekát.
-Ági mit...? -Tom.
-Csss!... -megcsókoltam, egyre vadabbak lettünk. Benyúltam a pólója alá és cirógattam a hasát és a hátát. Levettem a pólóját és már nyúltam is volna az övéhez, de megfogta a kezem.
-Ági...részeg vagy...
-Csak egy kicsit...nemár, tudom hogy akarod!
-Igen! Akarom, de nem így! És nem akarom, hogy reggel megbánd, vagy hogy ne emlékezz semmire! -Tom.
-Gyerünk már Tom!...Akarsz, én is akarlak! -megcsókoltam, egyre jobban hergeltem, ahogy csak tudtam.
-Ági...ha tulságosan felizgatsz... -kezdte, közben fordlut a helyzet és az ágyra fektetett, ő volt felül. -Akkor nem tudok uralkodni magamon!
Nyakcsókokkal kényeztetett, közben pedig megszabadítottam a gatyájától. Nagy nehezen erőt vett magán és leállt.
-Ne! Nem megy! Neked ez sokat jelentene...inkább haggyuk abba...amíg nem késő... -lihegett és kiment a fürdőbe és megmosta az arcát, hogy lehiggadjon. "Nem tehetem! Ha józan lenne nem akarná...uh...majdnem késő lett, még egy fél perc és nem tudok uralkodni magamon.Annyira kívánom őt, annyira szeretem! De épp ezért nem tehetem meg!" -gondolta. Pár perc múlva, amikor már lehiggadt, visszajött a szobába, de én már aludtam. "Milyen édesen alszik!" -mosolygott magában Tom. Óvatosan betakargatott, majd befeküdt mellém, hozzámbújt, átölelt és kis idő múlva már ő is aludt.
-Jézusom...uhh!!! -ez volt az első szavam reggel, a fejem hasogatott. Azután megláttam a ruháinkat szétdobálva a szobában. Még mindig törölköző volt rajtam. Kiszáltam az ágyból és körbenéztem, próbáltam emlékezni a tegnap estére.
-Ugye nem... -mondtam halkan, közben szemügyre vettem a szobát.
-Nem, nem volt semmi! -ölelt át hátulról tom.
-Áu...halkabban lécci!
-Bocsi! Nem volt szándékos! -mentegetőzött.
-Semmi baj!...De...amúgy tényleg nem volt...semmi?
-Nem!...Akartad...én is akartam, de még időben leálltam! Kimentem arcot mosni, hogy lehiggadjak és mire visszaértem, te már édesen szuszogtál! -adott a nyakamra egy puszit.
-Nagyon felizgattalak? -vigyorogtam.
-Uh...el sem tudod képzelni milyen nehéz volt leállnom! De érted megtettem! -Tom.
-Köszönöm! -öleltem át.
-Megyünk reggelizni? Éhenhalok! -javasolta.
-Aha...csak felveszek valamit! -pirultam el.
-Ja...én is! -röhögött. Lementünk, de még csak Reny és Bill volt lent, csatlakoztunk.
-Ááá helló! Jó reggelt mindenkinek! Jó volt a buli, mi? -jött az asztalunk felé Georg pár perccel később.
-KUSS!!! -Reny és én.
-Jól van na! -szeppent meg. -Csak nem másnaposság? -vigyorgott.
-Inkább ülj le, tömd a búrád és fogd be! -Reny.
-Sziasztok! -köszönt halkan Gustav, aki most került elő.
-Látod? Ő legalább tekintettel van ránk! -én szemrehányóan Georgnak.
-Sziasztok! -köszönt Olivér is.
-...Ami persze nem mondható el mindenkiről... -morgott Reny Oli felé.
-A lányok másnaposak! -világosított fel mindenkit Bill.
-És este még koncert is van! -hisztiztem.
-A-aa télleg...semmi kedvem! -nyavajgott Reny is.
-Megyek...addig alszok! -álltam fel az asztaltól.
-Csatlakozhatok? -Georg sunyin.
-Aha!
-Télleg? -kérdezte Tom és Georg egyszerre.
-Persze...miért ne?...Ha olyan kockahasa van, mint Tomnak, olyan gyönyörű és édi barna szeme mint neki, olyan ennivalóan édes mosolya és Tom Kaulitznak hívják, akkor jöhet!
-Hát... -nézett végig magán Georg. -...Asszem ezt bebuktam! -röhögött.
-Kihagytad, hogy eszméletlenül jóképű vagyok! -háborodott fel Tom kb. ovis szinten az asztalra csapva.
-Ohh...bocsííí! Várj csak...ha visszagondolok...az egoista is kimaradt! -cukkoltam.
-Jól van milyen vagy! -durcizott karbatett kézzel tovább.
-Milyen? -hajoltam közel hozzá.
-Olyan...ellenállhatatlan! -csókolt meg.
-Héé...kihagytad, hogy eszméletlenül dögös! -durciztam én is.
-Uhh!!! Mint az ovisok! -akadt ki Reny. -Nem bírom tovább!!! -röhögött. Este koncert volt, jól ment minden, az ottani közönség is jól fogadott minket. A turnéból már csak egy hét volt hátra, és 5 helyszín: München, Erfurt, Berlin, Bréma és Hamburg. Mindenhol csak 1-1 napot töltöttünk. Egy hét múlva kimerülten száltunk fel a buszra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
