|
17.rész | Elegem van
Tom ebédre sem jött haza és fel se hívott, ami egy kicsit rosszul esett. Úgy döntöttem elmegyek vásárolni, hogy addig se unatkozzak. A farmer zsebemben találtam egy cetlit, egy telefonszám volt rajta, Manzinié. Mivel úgysem volt dolgom és magányosnak éreztem magam, felhívtam hátha ráér.
-Igen, mond! -szólt bele dánul, szóval nem nagyon értettem.
-Haló... Ági vagyok... -szóltam bele bizonytalanul.
-Szia! Bocsi!... Mért hívtál? -Manzini mostmár németül.
-Ráérsz? -tértem a lényegre.
-Igen! Történt valami? -kezdett aggódni.
-Megint egyedül hagytak! -én szomorúan. -Talizhatnánk abban a kávézóban?
-Persze, épp arra vagyok... ott várlak! Szia!
-Szia!
Gyorsan rendbehoztam magam, elkészültem és elindultam. A kapuban összefutottam Tommal.
-Szia, hát te? Hova igyekszel? -és ölelt volna át, de nem hagytam, elmentem mellette.
-El! Szia! -én és elmentem. "Ez meg mi volt?"-fogta a fejét Tom. 10 perc múlva megérkeztem a kávézóba.
-Szia! -állt fel Manzini az egyik asztaltól és adott két puszit, utána én is leültem.
-Szia!
-Na mesélj! -mosolygott. Elmeséltem neki mindent, a tegnapot és a ma reggelt.
-Nem normális! -szürte le a következtetését.
-Ki? -lepődtem meg.
-Tom! Figyelj... itt egy klassz csaj. -mutatott rám. -És látszik rajtad, hogy szereted, igaz ennek nem igazán örülök. -pirult el. -De a lényeg, hogy ő meg simán eldob! Ez... elég fura.
-Mi?... Mért nem örülsz neki? -én.
-Mert... most nem akarlak összezavarni, de... az a helyzet, hogy nekem... tetszesz! -nyögte ki végül.
-Ugyan... -hajtottam le a fejem, de megfogta az állam és felemelte a fejem, mélyen a szemembe nézett.
-Pedig komolyan mondom!... Ő nem érdemel meg téged!
-De én őt szeretem! -könnyek gyűltek a szemembe. Közelebb húzott magához és már majdnem megcsókolt, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Engedd el! -Tom.
-Hozzám beszélsz? -Manzini idegesen. Én csak néztem, meg sem tudtam nyikkanni, féltem, hogy Tom azt hiszi majd, hogy megcsaltam.
-Azt mondtam, engedd el a barátnőm! -Tom egyre idegesebben. Én nem akartam balhét, úgyhogy mögé álltam.
-A barátnőd, akivel nem foglalkozol! Nézz csak rám!
-Ezt hogy érted? -Tom.
-Nézz meg jól! Majdnem egyformák vagyunk! Egyforma a stílusunk, a hajunk, az alkatunk, magasságunk... Szerinted mit keresett bennem? Téged, mert te elhanyagoltad! Nézz csak rá! -mutatott rám, én már sírtam. -Magányos! De szeret téged! Nem csalt meg, pedig csak rajta mullott volna...! -ekkot Tom át akart ölelni, de én elrohantam, ki a kávézóból, haza.
-Ha mégegyszer meglátlak a közelében... -kezdte Tom.
-Nyugi, kikötötte, hogy téged szeret!... Most menj és engeszteld ki! Kényesztetsd... megérdemli! -mondta és visszaült a helyére. Tom pedig utánam eredt. Felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba, magamra húztam a takaróm és reménykedtem, hogy senki sem talál meg. Úgy sírtam. 20 perc múlva valaki halkan bejött a szobámba és mivel sötét volt bent, majdnem mindennek nekiment.
-Ki az már? -én álmosan és felültem az ágyon. Feloltódott a lámpa. -Uhh kapcsold már le! -takartam el az arcom.
-Bocsi! -suttogta egy hang, utána leoltódott a lámpa.
-Te vagy az Tom?
-Igen... aludtál? Bocsi csak... azt hiszem beszélnünk kell! -óvatosan befeküdt mellém és átölelt.
-Tom! Hidd el, hogy semmi sem történt! -kezdtem magyarázkódni.
-Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak, ne haragudj, hogy egyedül kell ébredned... -sorolta tovább, de félbeszakítottam egy csókkal.
-Akkor nem haragszol? -Tom a csók végén.
-Ha nem tünsz el többet reggel, nem hanyagolsz el és ha rögtön befogod a szád, akkor nem! -öleltem át.
-Rendben! Megigérem, hogy...
-Tom! Azt mondtam, hogy kuss! -durciztam és elhúzódtam.
-Akkor most... -esett kétségbe.
-Ajj Tom! Szeretlek te bolond! -csókoltam meg újra.
-Akkor jó, mert...
-Tom!...
-Kussoltathatsz, de ezt akkor is végigmondom... (csók) ...szóval! Csak azt akartam mondani, hogy én is szeretlek! -hadarta el gyorsan, utána megint csók következett. Rámásztam, az ölébe ültem és csókolgattam a nyakát.
-Biztos...(csók)...hogy...(csók)...akarod? -kérdezte
-Igen...(csók)...100...(csók)...%! -én és közben a pólója alatt simogattam a hátát....
Egy óra múlva fáradtan dőlt be mellém. Rádőltem a melkasára, vadul lélegzett, hallottam, hogy majd' kiugrik a szive. Nem is csodálom, hisz végig arra koncentrált, hogy nekem jó legyen. Ő rögtön bealudt, én viszont néztem még egy kis ideig, ahogy alszik. Már egy órája nézhettem, amikor elkezdett mocorogni. Elkezdtem simogatni az arcát, mire rámnézett.
-Cica, nem alszol? -felült és megcsókolt. Hátradöntöttem és én is befeküdtem mellé. kis idő után én is elaludtam, szorosan Tom karjaiban. Pár óra múlva a mobilom keltett.
-Hol az a szar... -én kómásan.
-Megvan! -Tom.
-Vedd fel lécci... túl kómás vagyok most!
-Haló! -vette fel Tom.
-Ági, te vagy?-szólt bele Manzini.
-Mért nem szálsz le róla? -Tom idegesen.
-Ki az? -kérdeztem és kivettem Tom kezéből a telefont. -Haló! -szóltam bele.
-Szia! Csak megakartam kérdezni, hogy minden rendben van-e!
-Persze! És köszi mindent!
-Jaj kiscsaj, nincs mit! -mosolygott. -Akkor... arra semmi esély, hogy mi ketten valaha is... -kezdte.
-Figyelj én Tomot szeretem! Vele maradok, most ez a pár nap így jött össze, de én akkor is szeretem!
-Értem... de barátok maradhatunk, ugye?
-Persze! Téged is szeretlek, csak... nem szerelemmel, hanem mint egy jó barátot! Érted?
-Igen! Akkor... majd hívj, ha ráérsz! -Manzini.
-Oké! Szia!
-Szia kiscsaj! -köszönt el és lerakta.
-Mi volt ez? -Tom idegesen.
-Mi mi volt? -kérdeztem vissza.
-Hát ez a "téged is szeretlek" duma?
-Jajj Tom! Pont úgy csinálsz, mintha a többit nem hallottad volna! -én fáradtan.
-De! Azt akarja, hogy te meg ő... én ezt nem hagyom!
-Tom! -emeltem fel a hangom. -Mondtam, hogy én téged szeretlek! -én egyre idegesebben.
-Jó, de...
-Nem! Nincs de! Mért nem vagy képes bennem megbízni? -felálltam, felvettem a köntösöm és kimentem, magam után pedig becsaptam az ajtót. Lementem a konyhába és nekiálltam kaját csinálni magamnak. Pár perc múlva lejött Tom is és hátulról átölelt.
-Ne haragudj! Hülye vagyok!
-Igen! -értettem egyet.
-Jajj cica, nem bírom, ha haragban vagyunk! -csókolta meg a nyakam.
-Én csak azt nem bírom, hogyha nem bízik bennem az, akit szeretek!
-...Féltékeny vagyok! -vallotta be.
-Nincs rá okod édesem! -felé fordultam és szorosan megöleltem.
-Szeretlek! Mindennél jobban a világon! -Tom édin és megcsókolt. -Télleg cica!...3 nap múlva lesz egy díjátadó...ugye elkísérsz? -folytatta bociszemeket meresztve rám.
-Elkísérlek!
A következő 2 nap elég uncsi volt, semmi sem történt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
