|
19.rész | Baleset
Eltelt pár hét, pihentünk, buliztunk, koncerteztünk, stúdióztunk, éltük tovább az életünket. Egyik nap Reny és Bill épp egy buliból tartottak hazafelé elég piásan, amikor belehajtottak egy fába.
-Billéknek már rég itt kéne lenniük! -türelmetlenkedett Tom.
-Nyugi, biztos mindjárt itt lesznek! -ültem az ölébe.
-Na, mit akarsz édes? -vigyorgott és közben a nyakamat csókolgatta.
-Nem is tudom... -vettem le a pólóját, de ekkor megszólalt a telefonja.
-Ajj... pillanat cica! Itt folytatjuk! -Tom idegesen, és felvette a telefonját. -Igen?... Bill! Szia, hol a fenében... mi???... Úristen!... De jól van?... Azonnal indulunk! -lerakta.
-Mi történt? -aggódtam.
-Reny... kórházban van! Nekimentek egy fának hazafelé úton és... elég ramaty állapotban van!
-Úristen! Menjünk! -és már rohantam is a kocsihoz. Mikor megérkeztünk, Bill a folyosón épp beszélgetett egy doktorral.
-Az állapota nagyon rossz, valószínűleg... vérátömlesztésre van szükség! Van önök közt azonos vércsoportú? -orvos.
-A francba! -Bill idegesen. -Az enyém nem olyan! -könnyezett.
-Az enyém sem! -Tom szomorúan.
-Adok neki vért! -mondtam higgadtan. -Felajánlom a vérem! Mit kell tennem?
-Jöjjön velem! -doktor, és elindult a folyosón, én meg utána.
-Várj! -húzott vissza Tom. -Vigyázz magadra! -megcsókolt.
-Szeretlek! -én és elmentem. Elvégeztek pár vizsgálatot, utána vettek tőlem vért és bevittek a Reny melletti ágyra. Reggel Reny is magához tért, én viszont még aludtam, mint a bunda.
-H-hol vagyok? -Reny gyengén.
-Reny! Jól vagy? -Bill, aki addig ott aludt egy széken Reny ágya mellett.
-Mi? Felébredt? -szólt egy hang az én ágyam mellől is.
-Tom! Gyorsan! Hívj egy orvost! -kiabált Bill izgatottan.
-Máris! -szólt megint a hang, Tom és kiment. Néhány perc múlvabejött egy orvossal.
-Jó reggelt kisasszony! Hogy érzi magát? -doktor.
-Fáj mindenem! -próbált felülni Reny.
-Nem, nem! Maradjon fekve, hogy a vér mindenhová eljusson rendesen! -doki.
-Vér? Jézus... -Reny fintorogva.
-Igen! A testvére adott magának vért! Szerencsés ember maga! -mosolygott az orvos. Mindenki döbbenten nézett rám. Én persze az egészből mit sem sejtve aludtam tovább.
-Nekem nincs testvérem! -Reny halkan, de annál döbbentebben.
-De! A vizsgálatok alapján önök testvérek!... N-nem tudták? -doktor.
-Nem! -vágta rá minenki egyszerre.
-Ez különös... mindenesetre... ha a másik... testvér is felébred, szóljanak! Viszlát! -mondta az orvos. utána kiment.
-T-télleg nem tudtad, hogy a testvéred? -Bill.
-Szerinted mért titkoltam volna el? -Reny.
-Örülsz neki? -Tom.
-Végülis nem változik semmi, hisz eddig is úgy szerettük egymást, mint a testvérek, de... örülök neki! -újdonsült hugim mosolyogva.
-Végülis... 10 hónap van köztetek, nem? -Tom. -Szóval simán lehettek azok!
-Igen! Ráadásul a vizsgálatokból is kiderült. -Bill. Elkezdtem forgolódni az ágyamban.
-Figyeljetek srácok! Egy szót sem szóltok, világos? -hadarta Reny.
-Dehát... -Tom & Bill kórus.
-Nem! Én akarom elmondani neki! A megfelelő pillanatban! Értitek? Igérjétek meg!
-Igérjük! -fiúk egyszerre.
-Haza kéne mennetek, szörnyen néztek ki! Pihenjetek! -Reny.
-Nem! Maradunk! Csak nem gondoltad, hogy egy fél percre is itt hagylak! -Bill sértődötten és leült a székére.
-Én se megyek! -makacskodott Tom is, visszaült mellém.
-Ha ti összefogtok! -forgatta a szemét mosolyogva Reny. Mindenki elaludt. Dél körül ébredtem fel, elöször azt sem tudtam, hogy hol vagyok, rettenetesen szédültem, de utána eszembe jutott minden. Lassan felültem és körbenéztem. Mgeláttam Bill, amint Reny kezét fogja és az ágyára dőlve alszik. Megláttam Tomot is, aki az én kezemet fogta és csendesen szuszogott. Adtam az arcára egy puszit, mire mozgolódni kezdett.
-Ági? Mióta vagy fent? -Tom két ásítás között.
-Most ébredtem! Reny hogy van?
-Egész jól! Megmentetted az életét, hálás neked! -Tom büszke mosollyal.
-Ő is megtette volna... hisz mintha testvérek lennénk! -mondtam, mire Tom arcára fagyott a mosoly. -Baj van? -kérdeztem.
-N-nem! Semmi!... őőő... hívok egy orvost... mondta, hogy szóljak, ha felébredtél. -Tom és már ki is ment. Egy perc sem telt bele és már egy doktorral jött vissza.
-Hogy érzi magát? -orvos.
-Szédülök... Renyvel mi van?
-Stabilizáltuk az állapotát, mostmár rendben lesz, pár nap és hazamehet! Maga már ma! Délután még itt tartjuk megfigyelés alatt és ha semmi nem jön közbe, hazaengedjük!
-Értem!... Éhes vagyok... szabad ennem?-én bizonytalanul.
-Szabad... -kezdte.
-Majd én hozok enni! Fél perc és itt vagyok! -Tom és kiment, én csak mosolyogva néztem utána.
-Szereti? -orvos.
-Az életemnél is jobban! -én könnybelábadt szemmel.
-Pihenjen csak! Pár óra múlva visszajövök és megvizsgálom!
-Rendben, viszlát! -megvártam míg kimegy, utána nagynehezen kiszáltam az ágyból és Reny mellé ültem. Megfogtam a kezét és csak néztem. Pár perc múlva beesett Tom is egy vagon kajával.
-Ági! Feküdj vissza! Bajod esik! -rohant oda hozzám.
-Úgy féltem, hogy elveszítem! -fakadt ki belőlem a sírás.
-Ne izgulj cica, minden rendben lesz! -ölelt át Tom hátulról.
-Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem nővérkém! -mondta Reny halkan, közben elmosolyodott. Ettől csak mégjobban sírtam.
-Reny! Jól vagy? -öleltem át.
-Hát, ha kapnék levegőt...
-Juj bocsi! Ne haragudj! -én.
-Ági, nyugi már! Jól vagyok! -nyugtatott Reny.
-Szeretlek hugi! -szipogtam, a sírásomra Bill is felébredt.
-Én is nővérkém! -Reny.
-Már tudja, hogy test... -kezdte Bill, de Tom befogta a száját.
-Mit tudok? -én értetlen képet vágva.
-Reny! Neked is hozunk enni! -Tom és kirángatta Billt.
-Ezek ketten nagyon furák, nem? -én.
-Ági... valamit el kell mondanom! -Reny komolyan.
-Jézusom, mi az? Megijesztesz! -pánikoltam be.
-Az orvos... amikor vért vett tőled, megvizsgálta a véred...
-Igen, tudom! -vágtam közbe.
-Hadd fejezzem be!... Szóval... az enyémet is megvizsgálta... és kiderült, hogy... te és én... szóval... testvérek vagyunk! -Reny és könnybelábadt a szeme.
-Mi? -csak néztem magam elé pár percig mire felfogtam. Szó nélkül átöleltem Renyt.
-Szóval... örülsz? -szipogott.
-Persze hogy örülök! Bár... semmi sem fog változni, hisz...
- ...eddig is olyanok voltunk, mint a testvérek! -fejezte be a mondatom.
-Már a mondataimat is be akarod fejezni? -én áldurcizva, de a végén mindketten elnevettük magunkat.
-Látom jól fogadta! -jött be Bill és Tom.
-Látom kávét egyikőtök sem hozott! -vigyorogtam és elővettem a kölyökkutya szemeket.
-Ne, ne, ezeknek a szemeknek nem tudok ellenállni! -emelte fel a kezét Tom, mire Reny is bevetette ezt a pillantást.
-Jajj de édesek! -Bill olvadozva. -Azt hiszem nem maradt más választásunk Tom! -mondta és már sarkon is fordultak.
-Két ütődött! -nevettünk Renyvel.
-Hallottuk! -hallatszott kintről a srácok hangja.
-Szeretlek! -kiabáltunk utánuk.
-Ilyenkor! -morogtak.
-Hallottuk! -Reny & én kórusban.
-Szeretlek! -kiabálták vissza. Nevetésben törtünk ki. Fél perc múlva már itt is voltak.
-Tessék cica! -nyújtotta oda nekem a kávét Tom.
-Köszike! -kortyoltam bele rögtön.
-Tessék! -Bill és Reny felé nyújtotta a kávét, de megbotlott és Renyre ömlött az egész pohár tartalma. -Jaj! Drágám, ne haragudj! -ijedezettBill. -Én... annyira sajnálom! -csend lett... aztán mindenki felnevetett.<
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
