21.rész | Hétvége 2.
Reggel szörnyen keltem, fájt a fejem, égett az arcom és akkorákat köhögtem, hogy majd' kidőltek a falak. Reny is hasonlóan "jól" volt, kórusban krákogtunk.
-Cica, mi a baj? -Tom egy puszi kiséretében. -Te jó ég, forró az arcod! Lázas vagy! -fogta a homlokom.
-Tom! Reny is lázas! -aggódott Bill is.
-Mi megmondtuk, hogy ez nem jó ötlet! -Tom. -Teljesen átfagytatok tegnap! Mért nem tudtatok csak egy órával hamarabb bejönni?
-De, hogy lealázzon? -Reny két köhögés közt.
-De makacs vagy! -csóválta a fejét Bill.
-Tudod mit? Én lépek, nehogy elkapjam! -Tom komoly hangon.
-Mi? Itt hagyjuk őket? -Bill furcsa fejjel.
-Mondom el-ne-kap-juk! -Tom szótagolva és rákacsintott.
-Ja! -kapcsolt Bill. -Igen! Igazad van!
-Mi? Nehogymár itt hagyjatok! -kezdtem, de ekkor becsukódott az ajtó a fiúk hátamögött.
-Képesek voltak itt hagyni a kis... -háborodott fel Reny.
-Hát nagyon úgy néz ki! -én szomin. Visszafeküdtünk és próbáltunk aludni, hogy minél hamarabb meggyógyuljunk és kinyírhassuk a srácokat. Már majdnem elaludtunk, amikor ajtónyitást hallottunk. Tom volt az egy hatalmas tálcával a kezében, amin két gőzölgő bögre volt. Mögötte rögtön Bill, aki egy dögnehéz szatyrot cipelt.
-Na szóval... -ült le az ágyam szélére Tom. -Itt vannak a forró teák! -és mindkettőnknek a kezébe nyomott egy-egy bögrét. -Kipipálva! -előszedett egy cetlit és lefirkált valamit.
-2. pont... őőő... ja igen, megvan! Lázmérés! -Bill és kotorászni kezdett a szatyorban. -Megvan! -mondta és mindkettőnk szájába rakott egy-egy lázmérőt. Renyvel nyikkanni sem tudtunk a döbbenettől.
-3. pont! -Tom dünnyögve. -Vitamin! Bill! A gyümölcsöket! -utasította öccsét, aki rögtön el is tünt a zacskóban.
-Megvan! Pill és jövök! -Bill, azzal ki is ment a gyümölcsökkel a konyhába. Fél perc múlva jött vissza 2 nagy tányér hámozott, kimagozott, megpucolt gyümölcscsel. Csipogott a lázmérőnk...
-38,7!... 38,5! -Tom hangosan.
-...Elöbb Reny! -mondta Bill és felvette Renyt a karjába és kivitte a fürdőbe ahol hideg vízben megfürdette.
-Ez hideg te... -Reny kétségbeesetten, de nem tudta befejezni Bill csókjától. Pár perc múlva törölközőbe csavarva hozta ki onnan és visszafektette az ágyába. Jól bevackolta, utána rámnézett.
-Azt felejtsétek el! -pánikoltam be, mert Tom már közeledett. Megcsókolt, közben felemelt és kivitt a fürdőbe.
-T-Tom, ne csináld! -én miközben a káddal szemeztem, ami csordultig volt hideg vízzel.
-Muszály! Le kell vinnünk a lázadat! -Tom édin és beültetett a kádba.
-Sz ez hideg! -én mire elkezdte csókolgatni a nyakam. Máris elöntött a forróság. Pár perc után én is visszakerültem az ágyamba.
-Na szóval... 4. pont...! -Bill. -Fáj a fejetek? Torkotok? -fordult felénk.
-Mindkettő! -Reny.
-Dettó! -én.
-Akkor...kell egy kis méz és...fejfájáscsillapító, de a Strepsils sem árt! -olvasta Tom. Beadták mindent.
-Honnan van az a lista? -én.
-Felhívtuk anyut! -vigyorgott Bill édin. -És a patikában is volt pár ötlet. Így Tommal kifejlesztettünk egy kúrálási tervet!
-Kúrálási terv... -mondtam és nagynehezen visszafolytottam a nevetést.
-Igen! -Tom cuki mosollyal. -5. pont...á igen...ez lesz az! Pihenés! Gyere Bill, hagyjuk őket aludni! -rángatta ki öccsét Tom. Kimentek a jakuzziba, mi pedig az ablakból néztük őket. Háttal ültek a medencében és a listájukat firkálgatták.
-Igen...1, 2, 3, 4, 5...ez megvan! -Tom, erre mindketten lefirkálták a cetliről azokat a pontokat.
-De édesek!!! -olvadoztunk Renyvel.
-Tudjuk, de most mars vissza az ágyba! -fordultak felénk fülig érő szájjal. Nem tehettünk mást, visszafeküdtünk és fél óra múlva már aludtunk is. Délután még felkeltettek minket lázat mérni.
-Rendben...a lázatok lement! -Tom elégedetten.
-Jobban érzitek magatokat? -Bill, erre csak egy hatalmas tüszentés volt a válaszunk.
-Ezt vehetjük nemnek! -Tom letörten.
-Ez már jó jel!... -én.
-Mi? Az hogy most hapciztok és nem köhögtök? -Bill elkenődve.
-Pontosan! -Reny. -Tehát nincs tüdőgyuszink! Csak egy egyszerű nátha! Az még mindig jobb!
-Igaz! -Tom.
-Olyan rossz, hogy csak ma jöttünk és holnap már megyünk is haza... ráadásul snowboardozni sem tudunk! -én szomorúan.
-Egy hét... -Tom vigyorogva.
-Mi egy hét? -kérdeztem vissza.
-Egy hetet maradunk!
-Mi? -sikítoztunk Renyvel.
-Jaj de szeretlek! -ugrottam Tom nyakába, Reny pedig Billébe.
-De kövi héten meleg helyre megyünk! -kötötte ki Bill.
-Jó! -egyeztünk bele. 3 nap múlva már kutya bajunk sem volt, élvezhettük a pályát. Rengeteg képet csináltunk jakuzzizásról, csatákról, hógolyózásról, mindenről.
Pár nap múlva búcsút vettünk Svédországtól és felszáltunk a magángépre, ami egyenesen a Maldív-szigetekre repített minket. Fél nap repülés (és persze alvás) után hullafáradtan szálltunk be a limuzinba, ami a nyaralóba vitt minket.
|