|
23.rész | Nosztalgia 1.
Lementünk a partra, lubickoltunk a tengerben, utána vásárolgattunk.
-Aszta! -tapadtunk Billel az egyik kirakat ablakára.
-Ajjaj! -Reny és Tom egyszerre.
-Pon Pon Pata Pon! -én & Bill kórus és már száguldottunk is be a boltba. Fél perc múlva fülig érő szájjal jöttünk ki onnan.
-Na... megvettétek a kedvenc játékotokat? -Reny unottan.
-Igeen! -Bill ovis hangon.
Estefelé visszamentünk a nyaralóba, medencéztünk még egy kicsit, utána elmentünk aludni. A nyaraló két szárnyból állt, mintha két ház lenne, és össze lenne kötve egy folyosóval. Mindkét részben volt 1-1 hálószoba és fürdőszoba. Renyéké volt a jobboldali, miénk pedig a bal. Reggel Tom arra ébredt, hogy nem vagyok mellette, Reny pedig Billt hiányolta. Végül megtaláltak minket a nappaliban a tv elött. Épp játszottunk azzal a játékkal, amit tegnap vettünk.
-Esőtáncot akarok! -hisztizett Bill.
-Css Bill, felkelted Renyéket! -szóltam rá halkan.
-Már késő! -Reny&Tom egyszerre a hátunkmögül.
-Mért nem sikerül? -Bill dacosan.
-Jól eltüntél cica! -adott egy puszit Tom.
-Bocsi, csak Bill még tegnap kihívott és le kell vernem, mert ha nem, az egójától nem fogunk elférni.
-Nem igaaz! -röhögött az érintett.
-Reggeliztetek? -Reny.
-Igen!
Pár óra múlva még mindig játszottunk, Renyék már a fejüket fogták.
-Ki jön vásárolni? -Reny.
-Én megyek! -ajánlotta fel Tom, mivel más válasz nem nagyon jött.
-Játékmániások lettek! -vonta le a következtetést Reny. Ahogy elmentek, pár percre rá jött egy áramszünet.
-A fenébe! Már majdnem győztem! -én.
-Ez az, már majdnem sikerült megcsinálnom az esőtáncot! Ez nem lehet igaz! -Bill letörten.
-Nyugi perceken belül visszafog jönni! -öleltem át vigasztalásképpen. Eltelt egy fél perc, mire Bill megszólalt.
-Emékszel milyen jól megvoltunk? -súgta a fülembe.
-Igen!
Elkezdte csókolgatni a nyakam. Minden egyes csókjába beleremegtem. Ő pontosan érezte ezt, de csak közelebb húzott magához és megcsókolt. Átöleltem a nyakánál ő pedig rám mászott.. Tudtuk, hogy amit csinálunk az nem helyes, de nem volt elég erőnk és akaratunk leállni, ezzel már tartoztunk egymásnak...legalábbis ezzel áltattuk magunkat.
Felemelt és felvitt a hálószobájába. Ebben a pillanatban visszajött az áram, feloltódott a villany is. A saját arcomtól kb. 10 centire megláttam Billét. Egyenesen a szemembe nézett azokkal a barna szemekkel. Csillogott benne a vágyakozás, a szenvedély, de ugyanakkor a gyengédség és a bűntudat..
Megtörtént...és utólag eléggé gyötört miatta a bűntudat.
-Figyelj Bill!... -kezdtem és kiszáltam mellőle.
-Mond! -lihegett.
-Ezt nem tudhatja meg senki! Érted? Én Tomot szeretem, ez az egész csak...
-Pillanatnyi gyengeség volt! -fejezte be helyettem a mondatot és megkönnyebbültem, hogy ő is ezen a véleményen van.
-Jobb lesz ha most...
-Igen!... -egyezett bele és kiszált az ágyból és öltözni kezdett, én pedig követtem a példáját.
-Azért én élveztem! -mondta, miközben felvette a pólóját.
-Igen, én is! De csak ennyi volt! Mindketten elfelejtjük és kész!
-Igen! Az lesz a legjobb! -mosolygott halványan. Mindketten elmentünk a nyaralóból külön-külön, Bill a város felé, én pedi a játszótérre, amit korábban Tom említett Renynek. "Ha ezt megtudja, abba belehalok!"-gondoltam, és közben eljutottam a játszótérig. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy Tomot szeretem és hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. Billt nem tekintem többnek a legjobb barátomnál. Leültem az egyik hintára és néztem a környéket, közben pedig a történteken gondolkoztam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
