|
1.rész | Egy feltétel!
Mikor becsengettünk, egy harmincas éveiben járó szőke hajú hölgy nyitott nekünk ajtót. Nagyon kedves, és közvetlen volt, és a ház tényleg olyan volt, mint ahogyan az e-mailben leírták. A ház szép tiszta, a kert rendezett, és ami számomra a legfontosabb volt, a szobám tágas, és világos. Számomra ez az albérlet lett a legtökéletesebb ami lehetett. Ráadásul a környék is barátságos, a villanegyed. Én pedig mivel ehhez vagyok szokva, szintén még egy plusz pont.
-Nos, hogy tetszik? –kérdezte két órányi „idegenvezetés” után Simone.
-Szerintem megfelel a mi Abigail-ünknek, de a végső szó, úgyis az övé, szóval. –nézett rám anya, én pedig felvettem a legnagyobb mosolyomat.
-Tökéletes! Mikor költözhetek be? –kérdeztem izgatottan.
-Akár már ma is, ha úgy gondolod. –mosolyodott el Simone.
-Pompás, hozom is a bőröndö... –indultam el felvillanyozva a kijárat felé, azonban anya a karomnál fogva visszatartott.
-Egy valamit még szeretnék megkérdezni. –fordult anya ismét Simone-hoz, mire ő bólintva várta a kérdést. –Ki fog még itt Abigail-en kívül lakni?
-Van két fiam, az övék a ház. Húsz évesek, és nyugodtan itt hagyhatja a lányát, velük biztosan nem lesz semmi gond. Nagyon ritkán vannak itthon. –mosolyodott el.
-Fiúk. –nézett rám anya összehúzott szemekkel. –Tinédzserek, és éppen abban a korban vannak.
-Netán probléma? –kérdezte érdeklődve Simone.
-Dehogy is! –vágtam rá kínosan mosolyogva. –Egy pillanat, és hozom a bőröndjeimet. –indultunk el anyával kifelé. Utáltam azt a kínos csendet ami ezután jött.
-Abigail Nash! Nagyon jól tudod, hogy mi a véleményem Rogerről is! Az a fiú akar tőled valamit, de remélem nincs köztetek barátságnál több! Erre most ideköltözöl két tinédzser házába, akiket még csak nem is láttál! Nem lesz ez így jó!
-Anya ne csináld, Roger csak a barátom, semmi több! –nyúltam be a csomagtartóba a cuccaimért. Nem akartam anya szemébe nézni, utáltam ha hazudnom kellett neki. De nem tudhatta meg, hogy Roger és én együtt vagyunk!
-Egy feltétellel költözhetsz ide! –mondta, majd segített kivenni a legnagyobb csomagot.
-Hallgatlak! –csuktam le a csomagtartó tetejét.
-Amit már négy éve mondok neked egyfolytában. Az a feltételem, hogy azt mindenféleképpen betartsd! –ment el mellettem.
„Most csak képzelődöm, vagy anyu komolyan azt akarja, hogy életem végéig egyedül legyek? Melyik édesanya kérne olyat a lányától, hogy ne legyen szerelmes, ne legyen pasija?! Tudom, hogy csak jót akar nekem, de nekem ez nem jó! Mi a fene az a feltétel, hogy nem szerethetek bele senkibe? Nem minden férfi olyan mint apu! Tény hogy anya totálisan belevolt habarodva, és ő kihasználta és elhagyta egy másik nőért, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel ez történik! Ez annyira igazságtalan! Tizennyolc éves vagyok, a velem egyidős lányoknak már mind van barátjuk! Jó, ha úgy vesszük nekem is ott van Roger, de nem mászkálhatok vele kézen fogva, mert ha anya megtudja, nekem végem! Most pedig ez az egy feltétel; Ne szeress bele a tulajokba, és itt maradhatsz!” Hogyan szabályozhatnám az érzéseimet? Egészen tizenhat éves koromig olyan voltam mint egy báb, és a saját tulajdon anyám irányított. Azt mondta nem kaphatok rossz jegyet, nem is kaptam. Azt mondta nem mehetek el szórakozni a többiekkel, mert drogoznak és isznak, nem is mentem. És ezek önmagában jó dolgok voltak, hasznosak. Aztán azt mondta nem lehetek szerelmes, és én nem is voltam az. Azt hittem ez is hasznos, és csak az én érdekemet szolgálja, de aztán rájöttem, hogy nem. Egészen két évvel azelőttig, mert akkor találkoztam a mostani párommal. És vele is titokban vagyunk együtt. Nem szeretem hogy irányítani akar, és olyanná akar formálni, amilyen ő nem lehetett. Szerelmes vagyok, és csakis Rogerbe! És ő szeret engem, nem fog átvágni! A tulajokkal pedig nem fogok kikezdeni, és minden a legnagyobb rendben lesz… Remélem…”
Miután kiöntöttem a szívemet a naplómnak, betettem az éjjeliszekrényem felső fiókjába a tollammal együtt, és betakaróztam. Furcsa volt idegen ágyban, idegen helyen elaludni, de mégis izgalommal töltött el. Végre egy kicsit függetlenebb vagyok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
