|
2.rész | Taffy társai
Eltelt két hét, és a tulajoknak még se híre se hamva nem volt, de nem is bántam. Így legalább anya háromnaponta történő látogatásakor nem kellett hallgatnom a szabály betartására vonatkozó félórás szónoklatokat. Ugyanakkor már fel is vettem egy számomra tökéletes ritmust. Nagyon jól jött hogy két héttel az egyetem kezdése előtt beköltözhettem, így volt időm megszokni a környéket, a házat, és mindent. Azonban a harmadik nap után rájöttem, hogy abban a hatalmas házban rendkívül egyedül érzem magam. Olyan nagy volt az a ház, én pedig csak egy kis ember vagyok. Ezért miután egyeztettem Simone-nal, a negyedik nap reggelén egy kis három hónapos Cocker Spániel kutyussal állítottam haza. Nem igazán volt ötletem a nevét illetően, de miután elengedtem, és ő egyből a bevásárlószatyorból kilógó karamellcukorkás zacskóra vetette magát, már meg is volt. Taffy. Tökéletes név, és még aranyos is. Nagyon megszerettem, hiszen amikor hazaértem a vásárlásból, nem volt olyan kihalt a ház. Amikor a medencében, vagy a jakuzziban hűsöltem, élvezet volt nézni ahogy kergette a madáretetőtől a kis madarakat. Jó volt elaludni úgy, hogy a kis buksiját a hasamhoz dögölve szunyókált, vagy éppen arra kelni, hogy a tenyeremet nyalogatja. Az egyik nap éppen a vásárlásból mentem hazafelé, amikor a ház előtt megláttam egy fehér Audit Q7-est, és egy fekete R8-as autót. Nem igazán számítottam a tulajok hazaérkezésére, ezért félve nyitottam ki az ajtót. Taffy egyből rohant és üdvözölt, azonban mögötte két másik kutya is szaladt. Egy nagytestű foltos keverék, és egy pici tacskó, még Taffynál is kisebb. Farokcsóválva jöttek utánam a konyhába, és az én kis ölebem csaholva várta az ebédjét. Mivel gondoltam hogy egy tányér nem lesz elég hármójuknak, ezért kerestem kettő már régi műanyagtálat, majd szétosztottam háromfelé Taffy ötnapos adagját. Mire kipakoltam a szatyrokból, már be is lapátolták az egészet. Körbementem a házban, hogy majd bemutatkozom a srácoknak, de nem találtam őket sehol. A szobájukba azért nem néztem be, az mégis csak illetlenség lett volna. Halkan felvettem a fürdőruhámat, felkaptam a konyhapultról a frissen beszerzett újságomat, majd még egy törülköző megszerzése után kivonultam a medence szélére napozni. Taffy és társai nemsokára csatlakoztak, és miután kiszaladgálták magukat, letelepedtek ők is mellém, Taffy szorosan hozzám bújva. Miután már éreztem hogy a nap már éget, és nem esik jól a további napfürdő, ezért felkeltem, és a kutyusokkal a nyomomban bevonultam a konyhába. Ők is egyből megcélozták a vizes tálkájukat, én pedig egy pohár hideg narancslével hűtöttem le magam.
-Megyünk kutyusok? –simogattam meg a kis tacskót, majd elindultam kifelé, azonban az ajtóban már állt valaki.
-Bill vagyok, ha jól sejtem te pedig Abigail. –nyújtott kezet álmosan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
