|
3.rész | Zavarban
-Igen, Abigail Nash vagyok. –fogadtam el a kézfogását. –Gondolom Simone szólt hogy jövök, pontosabban hogy már itt vagyok. –mondtam zavartan, miközben Taffy letelepedett Bill lábára. Ahogy jobban szemügyre vettem, megláttam, hogy csak egy boxer van rajta, és ez zavarba hozott, nagyon. Kilencven szöges fordulatot vettem, és úgy tettem, mintha találtam volna valami nagyon érdekeset a hűtőben.
-Mit keresel? Talán tudok segíteni. –nyúlt be a hűtőbe a fejem mellett, miközben fölém hajolt a testével.
-Nem keresek semmit. –slisszantam ki onnan, majd töltöttem magamnak még egy kicsit a narancsléből, és egy huzamra megittam.
-Baj van? –kérdezte ártatlanul, majd leült velem szemben, és töltött magának a lehűtött vízből, mait az előbb szerzett meg a hűtőből.
-Nem, nincs semmi. –hajtottam le a fejem, és igyekeztem nem rá nézni.
„Miért kellett félmeztelenül járkálnia a házban? Miért nem volt képes legalább egy pólót felvenni, vagy valami ilyesmi? És még szerintem csodálkozik hogy igyekeztem nem rá nézni! Félek hogy megszegem anya szabályát, és akkor viszlátot mondhatok az egyetemnek. Nem is láttam még félmeztelen pasit. Na jó, ott van Roger, de ő mégis csak más! És a strandon lévő fiúk is mások! Ők fürdőnadrágban vannak, nem pedig passzos fekete alsónadrágban! Nem szabad a legkisebb kísértésbe se esnem, különben borul minden! Az lesz a legjobb ha elkerülöm az ilyen helyzeteket. Igyekszem úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne az amit látok. És az is, hiszen a saját házában járkálhat így az ember. De nekem ez nem természetes, kicsit sem.” Vettem egy mély levegőt nyugtatásképpen, és hanyatt dőlve néztem a plafont. Ki sem mentem a szobából miután ő bement az övébe. Nem akartam még egyszer megkockáztatni, hogy ilyen módon fussak össze vele!
<Ami mostantól ilyen jelben lesz, az Bill szemszögét jelzi>
<-És annyira zavarban volt, pedig nem csináltam semmit! –mondtam Tomnak, aki csak azzal a szokásos fél mosollyal az arcán nézett rám. –Csak lementem a konyhába inni egy kis vizet, és ő pedig már ott volt. Aztán amikor megnézett, egyből elvörösödött, de nem kicsit, teljesen fülig! Most megint mi vigyorogsz, elárulnád?
-Milyen a csaj? –kacsintott rám.
-Alacsony, nagyon. –mosolyodtam el. –Szerintem a mellkasomig is alig ér. Vöröses barnás a haja, ha jól láttam barna a szeme. Mi van már megint mi olyan vicces?
-Milyen titokzatos kis mosollyal beszélsz róla. –jegyezte meg még mindig vigyorogva.
-Ahj Tom, neked komolyan mindig azon jár az eszed? Nem beszélhetek valakiről mosolyogva? Annyira optimista vagy hogy az már nekem fáj! Ha egy lány a közelemben van, neked egyből az jut az eszedbe, hogy mikor esek bele! Nem lehetek egy lány közelében úgy, hogy szimpla barátságot akarjak csak? Fejezd be a vigyorgást, különben felképellek! –mordultam rá, majd otthagytam a szobájában. Lehetetlen vele komolyan beszélni, egyből kiforgatja az ember szavait! Megálltam Abigail ajtaja előtt. Furcsa, mióta találkoztunk, ki sem jött a szobájából. De hallottam hogy nevet. Biztos a kutyusával játszik.>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
