|
4.rész | Direkt csinálják
Mivel kimenni a szobámból nem igazán szerettem volna, ezért nekiálltam Taffyval játszani egy kicsit. Annyira örültem neki, annyira kis életvidám, még engem is felvidított. Játékunkat, az zavarta meg, hogy valaki kopogott.
-Igen? –nyitottam ki, és ekkor szembe találtam magam, a valószínűleg második tulajjal. Teljesen másképpen nézett ki, mint az ikertestvére. Billnek hófehér bőre, és vékony teste volt, neki pedig… Izmos felsőtest, napbarnított bőr, csábos mosoly, férfias tekintet, amikkel menten felfal… És a tetejébe most neki is félmeztelenül kellett elém állnia?! Felháborító, direkt csinálják?
-Szia Tom vagyok. –nyújtott kezet, amit én el is fogadtam. Amikor a kezem hozzáért az övéhez, magához húzott, és átölelt. –Üdv nálunk! Berendezkedtél már? –engedett el, majd bement a szobámba. Felháborító, egy lány szobájába nem szokás csak úgy bemenni!
-Abigail. –mondtam, és leültem az íróasztalomhoz.
-Édes neved van, hallottam találkoztál már az öcsémmel. –mondta, majd elterült az ágyamon, nem foglalkozva azzal, hogy Taffyt éppen kitúrta. Lehetetlen alak.
-Igen, aranyos. –fordultam felé a székkel, és ez talán rossz ötlet volt. Tetőtől talpig végignézett, miközben a szája szélében lévő patkó alakú piercinget piszkálta. Egyből fülig vörösödtem, azt sem tudtam hová nézzek zavaromban.
-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova mi ketten? –nézett rám csábos vigyorral az arcán.
-Öhm… Nem hiszem hogy jó ötlet, még tanulnom is kell. –fordultam el, vissza az asztalomhoz.
-Csak egy órácskára is elég. –simított végig a karomon, amitől az egész testem libabőrös lett.
-Szomjas vagyok. –pattantam fel a székről, és sietve elhagytam a szobát. Azonban ahogy kiléptem az ajtón, Bill valószínűleg az ajtónak támaszkodva hallgatózott, ugyanis elveszítve az egyensúlyát egyenesen rám esett.
-Ne haragudj. –nézett le rám.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
