|
5.rész | Lehetetlen
-Szállj már le róla, kilapítod szegényt. –húzta le rólam Billt.
-Én legalább nem akarom az első napon az ágyamba vinni! Mire volt ez jó mi? –kérdezte felháborodva Bill, és én igyekeztem eltűnni a színről. Elég nekem egy meztelen férfi felsőtest látványa is, nemhogy kettő.
-Taffy, gyere. –szóltam be a kiskutyámnak a szobába, és felkaptam a rövid farmer sortomat az ágyról.
-Hova mész? –szólt utánam Bill, amikor kifelé indultam a szobámból.
-Sétálok egyet Taffyval, nem zavarom a családi légkört. –mosolyogtam rá kínosan, és igyekeztem a tekintetemet szigorúan az arcéra, azon belül is a szemére koncentrálni, még véletlenül sem akartam a nyaka alatti része irányítani a látókörömet. Gyorsan visszanyúltam a fiókomban lévő kis naplómért, a mellette lévő tollért, és már ki is slisszoltam a szobából. Az ajtó melletti fogasról gyorsan leakasztottam Taffy pórázát, és zsebre vágtam, de előtte azért a nyakörvet még rátettem. –Gyere Taffy. –nyitottam ki előtte az ajtót, és ő boldogan csaholva szaladt előttem. A reggeli bevásárló körutam közben észrevettem a közelben egy füves parkot, és magamban már akkor elhatároztam, hogy ide egyszer elfogok jönni. És igazam is lett. Taffy elindult körbeszaglászni az egész rétet, míg én letelepedtem az egyik padra, és elővettem a naplómat
„Ilyen nincs! Az egyikük rám száll, és totálisan zavarba hoz, a másikuk hallgatózik, hogy mit beszélek a testvérével, és mindezt meztelen felsőtesttel előttem! Még egy teljes napja sincsenek itthon, de már most kikészítenek, mi lesz velem, ha megkezdődik az egyetem? Akkor talán jobb lesz, mert kevesebb időt töltök a házban. És remélem Simone is igazat mondott akkor, amikor azt mondta, hogy nem sűrűn vannak itthon. És mit tagadjam, bennem is tombolnak a hormonok, és anya szabályát ilyen tulajok mellett nehéz, sőt egyenesen lehetetlen lesz betartani.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
