|
9.rész | Keltsd fel!
-Jóéjt. –fordultam oldalra, majd a nyakamig húztam a takarót.
-Neked is. –suttogta, majd adott az arcomra egy puszit. Azt hittem menten elnyel az ágy, annyira zavarba jöttem, mint még sosem. Hallottam, hogy felveszi az ágyam mellől a tálcámat, majd elhagyja a szobámat. Hangosan fújtam ki a levegőt, és megpróbáltam a zakatoló szívverésemet visszaállítani a normálisra. Nem tudtam aludni, muszáj volt elővennem a naplómat, és írnom pár sort.
„Megpuszilt! Csak úgy fogta magát, és megpuszilt! Nem hiszem el még most sem! Olyan mintha a föld is kicsúszott volna alólam! Sosem volt még, hogy egy fiú csak úgy megpuszilt volna. Jó, Roger ott van, de ő mégiscsak más! Nem lesz ez így jó! Még csak egy napja vagyok itt, de nagy gondok lesznek, ha valami történni fog velem, és az eddig ismeretlen érzéseim feltámadnak bennem. Nem akarom veszélyeztetni az egyetemet, és azt hogy anya csalódjon bennem! De nem várhatja el, hogy egész életemben egyedül legyek! Nem kérheti ezt tőlem! Nincs joga hozzá, hogy megtagadja tőlem azt ami jó! De honnan tudjam hogy amit Bill akarhat tőlem az jó? És mi van, ha semmit sem akar tőlem, szimplán csak ilyen. Nem is ismerem, lehet hogy ez nála egyszerűen csak egy baráti viselkedés. Nem tudhatom…”
Teljesen összezavarodtam, ezért eltettem a naplómat, és álomra hajtottam a fejemet. Hiányzott az, hogy ne kelljen aggódnom azért hogy mi lesz velem, hogy mit válthatnak ki belőlem az itt eltöltött napok. Hiányzott Roger megnyugtató ölelése, az hogy tudjam nem lesz semmi baj, amíg ő velem van. Az arcomat a párnába fúrtam, és elaludtam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Taffy a kezemet nyalogatja. Mosolyogva nyitottam ki a szememet, és elhatároztam, hogy elhívom Rogert. Itt anya sem láthatott meg minket, és hiányzott is. Felvettem gyorsan egy sortot, hozzá egy színben passzoló topot, egy lábujjas papucs, és már mehettem is reggelizni. Kellemes volt a reggeli napsütés, és egy kis szellő, ezért úgy döntöttem elmegyek pár péksütiért a közértbe. Taffy-t pórázra kötöttem, és jó fél óra alatt meg is jártuk. Kicsit több dolgot vettem, hátha a fiúk is kérnek majd.
-Abigail, te vagy az? –jött ki Tom a konyhából ahogy hazaértem.
-Igen. –mondtam. –Kerestél?
-Istennő vagy. –vette ki a kezemből a szatyrot, és mosolyogva szívta be a friss sütik illatát.
-Ohh… Köszönöm, azt hiszem. –mondtam zavartan, majd lekapcsoltam Taffy nyakörvéről a pórázt, hagy menjen a többi kutyához.
-Ez minek? –kérdezte Tom ahogy beértem a konyhába, és ő kivette a kutyatápot a táskából.
-Szerinted? –kérdeztem vissza.
-Nem ér kérdésre kérdéssel felelni! –mondta játszott felháborodottsággal, majd levett két bögrét a polcról. –Te is kérsz kakaót?
-Hát ha leszel olyan kedves, és csinálsz. –mondtam. –Egyébként pedig neked vettem, remélem ízleni fog, vadhúsos ízesítésű. –forgattam meg magam előtt a kutyatápos zacskót.
-Mindjárt csinálhatod magadnak a kakaót! –vágta rá.
-Mindjárt mehetsz magadnak péksütiért a boltba! –vágtam rá én is halál nyugodtan.
-Oké, rendben megegyeztünk. –nevette el magát. Fél óra múlva már a nappaliban ültünk, és a tv-t bámulva tömtük magunkba a frissen sült réteseket, miközben a kutyusok megkapták a vadhúsos tápot, amit eredetileg természetesen is nekik szántam.
-Bill merre van? –kérdeztem, mikor már tizenegyet ütött a falióra.
-Még alszik. –mondta Tom.
-Nem mondod hogy komolyan alszik? –kérdeztem hitetlenkedve.
-Dehogynem, azt ne várd el tőle, hogy ilyenkor délután kettőnél hamarabb felkel. –mosolygott rám kacéran. –Menj, keltsd fel.
-Nem kéne, hagy pihenjen. –mondtam zavartan.
-Hát akkor… -tette le a tálcáját az asztalra, majd odasétált hozzám, és fölém hajolt. –Most van két szabad óránk amikor senki sem zargat. –piszkálta meg a piercingjét a nyelvével.
-Ha jobban meggondolom, mégiscsak felkeltem, nehogy kihűljön a rétes. –slisszantam ki Tom alól, majd Bill szobája felé vettem az irányt.
-Ugye nem vetted komolyan amit mondtam? –nevetett fel, és nekem akkor esett le, miért csinálta. Csak elakart küldeni, hogy felkeltsem Billt, és tudta, hogy ha ezt csinálja zavarba jövök, és menekülésképpen még Billt is felkeltem.
-Aljas vagy! –kiáltottam neki vissza, majd halkan benyitottam Bill szobájába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
