|
15.rész | Isten vagy!
-De… -kezdtem el, de a szavamba vágott.
-Nincs de, ne törődj vele. –mosolyodott el, amivel engem is mosolygásra késztetett.
-Rendben. –adtam fel még mindig felfelé görbülő szájjal.
-Na, fekszünk, vagy még eszünk előtte? –kérdezte, amire az én hangosan felkorgó gyomrom egyértelmű választ adott. –Mit kérsz?
-Nem tudom, elég egy bögre tej, vagy tea, nekem mindegy. –mondtam, majd leültem az ágyra.
-Ágybavacsorát óhajtasz? –kérdezte.
-Nem akarok Tom miatt kimenni. –feleltem. –Úgyis csak cseszegetne, márpedig ahhoz van most a legkisebb kedvem.
-Értettem kisasszony. –ment is ki mosolyogva, majd alig két perc múlva vissza is tért a kezében két gőzölgő bögrével.
-Isten vagy. –ittam bele a teába, majd mivel forró volt, azzal a lendülettel ki is köptem. –Jesszus, ez forró. –ugrottam fel az ágyról.
-Igen, egy kicsit melegre sikerült. –tette le a bögréjét az éjjeliszekrényemre, majd lehúzta a takarót, és a lepedőt is a földre, majd a fürdőbe.
-Ne haragudj, eszméletlenül finom, csak meleg lett. –mondtam.
-Semmi baj. –villantotta rám mosolyát, majd felvette a saját bögréjét, és leült az ágyra.
-Nem azért, másik takaró nem akad? –kérdeztem.
-Nyár van, minek? –kérdezett vissza, majd bekapcsolta a tv-t. –Az ágy pedig kibír egy napot lepedő nélkül nem? –kérdezte, mikor látta, hogy kérdésre nyitom a számat.
-Hát végülis. –rántottam vállat, majd óvatosan mellé ültem az ágyra, jó fél méternyi távolságot tartva.
-Nos, mit szeretnél nézni? –kérdezte, maikor látta, hogy nem óhajtok megszólalni, csak a teámat szürcsölgetem.
-Nekem mindegy. –mondtam, és letettem a kiürült bögrét a szekrényemre.
-Biztos?
-Igen, de lenne egy kérdésem. –ültem hozzá közelebb.
-Mi lenne az? –nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát tudod… -hajoltam hozzá még közelebb, és már alig pár centi volt közöttünk.
-Igen…? –kérdezte, és a hangja nagyon bátortalan volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
