|
16.rész | Együttalvás máshol
-Milyen teát főztél? Isteni volt. –suttogtam alig pár centire az ajkaitól.
-Ohh… Hát, izé, nem tudom. –fordult el, és a hangja olyan volt, mint aki nem erre számított. Talán azt remélte hogy megcsókolom? Nem, biztos valami mást akart.
-Biztos? –kérdeztem.
-Igen, de azt hiszem, mostmár jobban járunk ha alszunk. –mondta, majd letette a saját bögréjét az asztalra, visszafeküdt mellém, és elfordult tőlem. Több mint tíz percig ülhettem még ott megkövülten, nem értettem mi baja lett hirtelen.
-Bill. –fordultam felé, amikor már tényleg nem tudtam eldönteni mi baja.
-Hm?
-Baj van? –kérdeztem, és közelebb ültem hozzá.
-Nincs, mi lenne? –kérdezett vissza, de még mindig nem fordult felém.
-Nem tudom, hirtelen olyan komoly lettél. –fogtam meg a vállát.
-Én nem lettem komoly, miért lettem volna az? Szimplán csak fáradt vagyok ennyi az egész. –ült fel hirtelen, és távolabbra húzódott.
-Még hogy nincs semmi bajod. –mondtam félrehúzott szájjal. –Úgy menekülsz tőlem, mint akinek halálos betegsége van.
-Ez marhaság, csupáncsak nem akarom, hogy Rogernek oka legyen féltékenykedni. –nézett végre rám.
-Persze, az előbb még te mondtad, hogy nincs rá oka, hogy féltékeny legyen. –mondtam egy kis szemrehányással a hangomban.
-Nincs is rá oka, de azért mégsem szeretek összebújva aludni egy olyan nővel, akinek barátja van. –mondta végig a szemembe nézve, nekem pedig egy pillanat alatt elborult az agyam.
-Igen? Akkor minek mondtad azt, hogy velem alszol? Mondhattad volna azt is, hogy bocs nem, vagy valami!
-Jó, nem akartam bocs, ne kapd fel a vizet!
-Nem érdekel, menj ki a szobámból! –fordultam el tőle.
-Abigail, hé, ne csináld. –fogta meg a vállamat.
-Nem érdekel. –löktem le a kezét magamról.
-Komolyan, most ezen sértődsz meg?
-Igen, menj el! –álltam fel onnan, és kimentem az erkélyre Taffyhoz. –Ugye te nem fogsz átvágni? –vettem fel kiskutyámat a kint lévő puha székről. Leültem vele a székre, és ő pedig csak nézett rám hatalmasra nyílt csillogó szemekkel. Nem akartam bemenni a szobába, megakartam várni amíg Bill tényleg kimegy. Taffy már összegömbölyödött az ölemben, és egyenletesen szuszogott, miközben én csak simogattam a kis buksiját. Eltelhetett vagy fél óra így, amikor éreztem, hogy egy kicsit lehűlt a levegő, annak ellenére hogy nyár volt. De hát végülis augusztusban ez már talán szokásos. Óvatosan felvettem Taffyt, aki álmos tekintetekkel nézett rám, majd végignyalta az arcomat. Mosollyal az arcomon mentem be, de le is hervadt a mosoly az arcomról, amikor megláttam, hogy Bill nem hagyta el a szobámat, inkább elterpeszkedett az ágyamon, úgy hogy én már sehogy sem fértem oda mellé. Hirtelen ötlettől vezérelve átmentem Bill szobájába, ahol ott feküdt a kis tacskó az ő ágyában. Óvatosan lefektettem mellé Taffyt, majd én is melléjük feküdtem. Magamra húztam a vékony kis pamut takarót, és lehunytam a szemeimet.
-Abigail, mit kerestek ti itt? –hallottam meg reggel Tom szokatlanul érdes hangját.
-Szerinted? Helyet ahol elférek aludni. –morogtam az orrom alatt, majd a fejemet ismét belefúrtam a párnába. Bill illata volt, nagyon is. Mondjuk mit is reméltem, ez az ő ágya. De várjunk csak, Tom mintha azt kérdezte volna mit keresünk… Oldalra néztem, ahol ott feküdt Bill, hasánál Taffyval, és az ő kutyusával. Nem is tudom miért, de mosolyra húzódott a szám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
