|
18.rész | Életében először
-Tom hagyd abba! –toltam el magamtól, és már könnyezett a szemem. Nem értettem minek csinálja ezt, mit vár tőlem. Alig három napja vagyok itt, és máris megpróbál lefektetni! Muszáj elköltöznöm.
-Hé, Abigail, nyugi. –állt fel, és magához ölelt, fejemet a mellkasának döntötte.
-Abigail, itt vagy kics… -nyitott be Roger váratlanul. –Abigail? –nézett rám szúrós tekintetekkel.
-Roger, ne értsd félre kérlek! –engedtem el Tomot, és elindultam felé.
-Mit lehetne ezen félreérteni? Itt álltok a szobádban, rajtad már csak egy farmersort van, nem értek én félre semmit, mindent letudok szűrni ebből. –lépett hátrébb. –Pedig azt hittem legalább te hűséges tudsz lenni.
-Hűséges volt hozzád. –szólt közbe Tom, és odaadta a pólómat. –Ha nem lett volna az, már sem rajtam, se rajta nem lenne ruha.
-Miért kéne ezt elhinnem? –nézett rám Roger.
-Talán egy kicsit bízhatnál bennem. –mondtam szemrehányóan. –Nem csaltalak meg, kinéznéd, pont belőlem?
-Nem azért, de elég félreérthető volt ez a szituáció, te mit csináltál volna, ha engem találsz így egy lánnyal?
-Tudnák hinni a szavadnak. –léptem oda hozzá, és megcsókoltam.
-Ne haragudj pici, én léptem. –kacsintott rám Tom mosolyogva, majd elhagyta a szobát.
-Pici? –nézett utána Roger összeszűkült szemekkel.
-Biztos a magasságomra érti. –fogtam meg a kezét nyugtatásképpen.
-Hát nagyon remélem. –fordult újra felém. –El kell innen költöznöd, nincs kifogás.
-Mi? Miért költöznék el? –kérdeztem ijedten.
-Miért? Mert talán most láttalak meg egy idegen férfival, félmeztelenül.
-Roger, ne kombináld túl a dolgot, nem csaltalak meg, és nem is akartalak! –léptem el tőle.
-Abigail, én komolyan mondtam hogy el kell innen költöznöd. Mielőtt idejöttél, bele sem gondoltam a féltékenykedésbe, mert tudtam hogy nincs rá okom. De ezek után hogy hagyjalak itt ilyen alakokkal?
-Csak bízz bennem, néha talán nem ártana. –mondtam, és ekkor megszólalt a telefonja.
-Kicsim ne haragudj… -nézett rá a telefonja kijelzőjére majd rám.
-Tudom, munka, hív a főnök. –mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
-Imádlak. –puszilta meg a homlokomat. –Vedd fel a pólód, és kísérd ki az uradat. –nevette el magát a végére. Gyorsan felkaptam a pólót amit Tom nyomott a kezembe, majd követtem Rogert a kocsijáig, és miután alig pár puszival elbúcsúztunk egymástól ő már el is hajtott.
-Tudtam, éreztem hogy ez lesz, minek kellett bejönnöd a szobámba? –rontottam be Bill szobájába, miután Tomot nem találtam a sajátjában. Azonban Tom ott sem volt, helyette megláttam az ablakban ahogy Bill kint fekszik a kertben a hintaágyon, maga mellett Taffyval, és Scottyval.
-Nem tudod hogy a bátyád merre lehet? –mentem ki hozzá, és láttam, hogy azzal ellentétben amit Tom mondott, Bill egyáltalán nem volt részeg.
-Nem tudom, Taffy, te nem tudod? –nézett a kutyusomra, aki csak hanyatt vágta magát mellette, és nyújtózkodott egy hatalmasat.
-Nos, ezt bebuktam. –ültem le a földre, velük szembe, és a kis tacskó máris az ölembe feküdt.
-Miért keresed? –kérdezte.
-Nem érdekes. –rántottam vállat, és megvakargattam a kis tacskó fülét.
-Biztos? Hallottam ám egyet s mást. –mosolygott rám. –Talán bízhatnál a szavamban, el kell költöznöd innen, nem csaltalak meg, és nem is akartalak. Aztán Tom kijött a szobádból.
-Nem volt semmi köztünk, csak Roger kombinál megint, és életében először féltékeny valakikre. –mondtam, majd fáradtan sóhajtottam egyet.
-Ugye nem Tomra? Bár végülis, ha kis kalandokra vágysz, Tom a tökéletes alany, de nem hiszem hogy Rogernek pont rá kellene féltékenynek lennie. –mondta.
-Ezt hogy érted? –kérdeztem vissza.
-Hát ellentétben Tommal, én már aludtam is veled egy ágyban. –kacsintott rám nevetve, ami engem is mosolygásra késztetett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
