|
20.rész | Egy próbát talán megér
-Igen, megbánod, hagyd… abba… -halkultam el teljesen a végére, hiszen már alig egy centi választott el minket egymástól. Már éreztem a forró leheletét a bőrömön, és az egész testem libabőrös lett, amint végigsimított a karomon gyengéden.
-Miért bánnám meg? –suttogta, és a szája már szinte súrolta az enyémet.
-Bill, ne csináld. –fordítottam el a fejemet.
-Miért ne? –kérdezte, majd a kezével az állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat.
-Roger… Nekem ott van Roger. És semmiért sem hagynám el, vagy csalnám meg. –mondtam.
-Biztos vagy benne? –érintette a homlokát az enyémhez.
-Bill, nem tudod… -lépett be a konyhába Tom, mi pedig egyből szétrebbentünk Billel. –Mit csináltok?
-Semmit. –vágtuk rá egyszerre Billel.
-Aha, látszik. –mondta gúnyosan, majd odament a szekrényhez, levett magának egy poharat, teletöltötte üdítővel, és az egészet egy húzásra megitta.
-Én megyek, megnézem Scottynak nem lett e baja a véredtől. –mosolygott rám Bill, majd sietősen elhagyta a konyhát.
-Mi van közted és Bill között? –fordult felém hirtelen Tom.
-Mi lenne, semmi nincs. –kaptam fel a gyümölcsöskosárból egy kivit, és nekiláttam meghámozni.
-Ne nézz teljesen hülyének jó? Ha nem jövök be, már rég a hálóban lennétek. –vigyorgott rám gúnyosan.
-Nem nézlek hülyének, de mellékesen pedig tévedsz. Nem lennénk a hálóban. –feleltem, és kidobtam a kivi héját.
-Igazad van, nem a hálóban, itt csinálnátok. –ült fel a konyhaszekrényre mellém, miközben én nekiláttam elszeletelni a gyümölcsöt.
-Tom, nem hagynád abba? –néztem rá idegesen.
-Miért? Én jól szórakozok. –nevette el magát gúnyosan.
-Hát azt veszem észre. –fordultam sarkon, és már be is mentem a szobámba. –Minek jössz utánam? –kérdeztem, amikor bejött a szobámba.
-Miért ne? –kérdezett vissza.
-Tom, semmi kedvem ehhez…
-Jó oké, már beszélgetni sem jöhetek be? –villantotta rám a csábos mosolyát, majd mellém hasalt az ágyra.
-Veled általában nem lehet normálisan beszélgetni. –néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Azért nem tennénk egy próbát? –kérdezte még mindig mosolyogva.
-Egy próbát talán megér. –mosolyodtam el magam végre én is. Tom az egész napot bent töltötte nálam, és tényleg igaza volt, lehet vele normálisan is beszélni. Mindenféle dolgokról beszéltünk, még azt is elmondtam neki, hogy miért vagyok annyira szégyenlős, és zavart néha. Nem nevetett ki, egyáltalán nem. Megértette min mentem keresztül, és végre egy olyan arcát is megmutatta nekem, ami nem a „hű de laza csábos srác vagyok” arca volt, és ez tetszett. Nem is hittem volna, hogy ilyen jófej is tud lenni. Megértő, kedves, jó hallgatóság, és jó társaság.
-Nos, nem akarok gorombának tűnni, de már kezdek álmos lenni, és szeretnék zuhanyozni. –mondtam, mikor már este nyolc volt a telefonom kijelzőjén.
-Vagyis vége van annak a napnak, amikor normális voltam veled, és vége a kibeszélős délutánnak. –mosolyogott rám, majd megfogta a kezem.
-Hát igen, nagyon úgy néz ki. –vigyorogtam rá kínosan. Szinte fel sem eszméltem, de Tom közelebb feküdt hozzám, a kezét az arcomra tette, közelebb hajolt hozzám, majd lágyan megcsókolt. A gyomrom borsónyira ugrott össze, az agyam kikapcsolt, teljesen váratlanul ért ez az egész. Ahogy azok a kívánatos ajkai az enyémhez értek, ahogy a nyelve összefonódott az enyémmel, meg sem fordult a fejemben a gondolat, hogy éppen akkor csaltam meg Rogert. Aztán hirtelen a kezét a derekamra csúsztatta, és néhány apró forró szájra puszival zárta le a csókunkat.
-Tom… -kezdtem el, de a szavamba vágott.
-Ne mondj semmit, tudom hogy megbántad, és nem kellett volna megtennem. –sóhajtott még mindig csukott szemmel. –Azt hiszem a legjobb ha most megyek. –kelt fel az ágyamról, amikor azonban mindketten az ajtó felé néztünk, hirtelen megláttuk, amint Bill ott áll megkövülten az ajtóban. Ijedten kaptam a kezemet a csóktól még mindig duzzadt számra, és félve néztem Tomra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
