22.rész | Béke reggeli?
-Még most hagyjuk abba Tom. –fejtettem le magamról a karjait, és kiszálltam az öléből. Nem szólt semmit, csak hanyattdőlt az ágyamon, majd felkönyökölve rám nézett mosolyogva.
-Előre megmondta. –mondta még mindig mosolyogva.
-Ki mondott meg mit? És miért vigyorogsz? –kérdeztem zavartan, majd leültem vele szemben a babzsák fotelembe. (Aki nem tudja milyen az ilyen fotel, itt egy kép; itt )
-Nem érdekes. –rántott vállat mosolyogva, majd felkelt az ágyról. –Na, megyek leadom a helyzetjelentést. –kacsintott rám, és magamra hagyott a szobámban.
„Nem értettem Tom viselkedését. Le akart fektetni, aztán amikor nemet mondtam, nem is kapta fel a vizet. Nem lett se ideges, se mérges, se semmi. Nem értem. És mi az, hogy valaki előre megmondta? Ezt sem, értettem igazán, vagy csak inkább nem akarom megérteni,. Ugyanis mi van ha rosszul értelmezem?Nem, inkább ezt függőben hagyom, ahogy azt is, hogy megy, és leadja a helyzetjelentést. Pasi, egyértelmű hogy nem tudom megérteni. A lányok is mindig ezt mondogatták a suliban egymásnak. Mit vársz, pasi, úgysem érted meg mit akar! Hát, akkor azt hiszem, ezeket a kérdéseket egyenlőre megválaszolatlanul hagyom, majd kifaggatom Tomot, hogy mire értette, de csak azután, miután kibékítettem Billt, ami azt hiszem nem lesz valami könnyű feladat. Hát igen, még egy hete sem vagyok itt, de már kezdhetek vele békülni. De azt hiszem már tudom hogyan kezdek neki.”
Másnap reggel elég korán keltem, mindhárom kutyát pórázra kötöttem, és nekiindultam velük sétálni egyet. Hazafelé azonban útba ejtettem azt a kis pékséget amiből valamelyik reggel is vittem haza reggelit. Jól bevásároltam, három teli szatyorral hagytam el az üzletet, és még a három eleven kutyát is féken kellett tartanom. Már nem éreztem egyik kezemet sem mire hazaértünk, és boldogan engedtem el a kutyák pórázát, amint becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. Leoldottam róluk a pórázt, feltöltöttem az ételes és vizes tálkájukat, aztán nekiláttam szétosztani a reggelit. Elővettem három tálcát, kettőt telepakoltam mindenféle péksütivel, rétes, briós, és még egy fánk is, majd mindkettő mellé raktam egy bögre kávét. Az egyikre tettem egy cetlit amire azt volt ráírva; „Tom jó étvágyat ;) „ . A harmadik tálcára, az enyémre csak egy rétest raktam, meg egy bögre gőzölgő tejeskávét, majd felkaptam a nem Tomnak szánt tálcát, és az enyémet, majd elindultam Bill szobája felé velük. Már éppen nyitottam volna be, amikor kinyílt előttem az ajtó, és megpillantottam a valószínűleg alig pár perce felkelt kócos, és álmos Billt, aki meglepetten nézett rám.
-Béke reggeli? –nyújtottam felé kínosan mosolyogva az ő tálcáját, és vártam a reakcióját.
|