|
23.rész | Nem mondta el?
-Nem kellett volna. –mondta ridegen, majd elment mellettem.
-Bill, ne csináld, most miért kell ilyennek lenned? –mentem utána.
-Nem csinálom. –ment be a konyhába, és elkezdte magának csinálni a kávéját.
-Csináltam neked kávét. –nyújtottam felé a bögréjét, de nem vette el.
-Nem kell. –fordult a mikró felé, és nem igazán láttam rá esélyt, hogy folytatni akarja ezt a beszélgetést.
-Akkor fújódj fel! –csaptam le a tálcáját az asztalra, így a kávé kidőlt, de nem érdekelt. Sietősen igyekeztem elhagyni a konyhát, de az ajtóban Tomba botlottam.
-Jó reggelt pici. –adott egy puszit a homlokomra. –Hogy telt az estéd? –kérdezte, miközben bement a konyhába.
-Neked is reggelt. Egyébként pocsékul. –feleltem, majd bementem a szobámba. Mikor beértem rádőltem az ágyamra, és az előbb lezajlott kis reggeli vitára gondoltam.
„Akkor jutott eszembe, hogy Billt kibékíteni mégsem lesz annyira könnyű, mint gondoltam. Ellenben Tommal, aki teljesen normálisan, és nem elutasítóan viselkedett velem. Nem tudom mit tehetnék. Hiszen csináltam neki reggelit. Jó ez nem éppen olyan kibékítő ajándék, de mégis! Ő is kaját csinált nekem, csak az vacsora volt! Mégis mit vár tőlem? Nem fogom tudni magamtól kitalálni hogy mit szeret, és hogy hogyan engesztelhetem ki. Honnan tudjam, hogy mi az amivel kibékíthetem? Megvan! Tom! Ő biztos elmond nekem pár dolgot, amivel meglehet törni Bill akadékoskodó, és túlzottan pöffeszkedő haragját.„
Amint megoldást találtam rá, hogy hogyan békíthetem ki Billt, már csaptam is be a naplómat, és mentem is ki a szobámból.
-Tom! –kiáltottam el magam a szobám előtt.
-Itt vagyok! –hallottam meg a hangját a nappali felől. –Miért keresel? –kérdezte, mielőtt beléptem volna a nappaliba.
-Tudod csak lenne egy pár kérdésem Billről. –mentem be, de el is akadt a szavam, amikor megláttam, hogy a kanapé melletti fotelban ott ül Bill.
-Igen? Mi lenne ami érdekel? –kérdezte mosolyogva.
-Majd inkább ha… -kezdtem el, de Bill a szavamba vágott.
-Kettesben hagylak titeket. –ment is ki, és hallottam, hogy becsapja a szobája ajtaját.
-Szóval? –kérdezte Tom, majd egy újabb falat brióst tömött a szájába.
-Mivel lehetne kiengesztelni Billt? –halkítottam le a hangomat.
-Hogy érted? –kérdezett vissza.
-Hát a tegnap esti miatt eléggé kivan bukva rám, és kiszeretném békíteni. –húztam el a számat.
-Ja, hogy neked még nem mondta el? –kérdezte meglepetten.
-Mit nem mondott el?
-Semmit, nem érdekes. Nos, ha kiszeretnéd valahogy engesztelni, akkor vegyél neki valami jó farmert, imádja őket. –mondta. –Ha tipp kell boltot illetően, akkor Dior, Dolce, és ilyenek.
-Aha, köszi. –mondtam, majd elhagytam a nappalit, és miközben felkaptam magamra a kis széldzsekimet bekopogtam Bill szobájába. –Mehetsz enni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
