|
25.rész | Mit csináltál?
-Kérem ne izgassák fel, és lehetőleg tartsák az ágyban. Nem szabad felkelni, és még legutolsó sorban rengeteg pihenés. Ha minden jól megy holnap már hazamehet, de estére mindenképpen bent tartjuk megfigyelés alatt, hogy nem képződött e vérrög az agyában, és esetleg érte e egy kis mértékű agyrázkódás. –hallottam meg egy halk hangot magam mellől, és résnyire kinyitottam a szememet. De azon nyomban vissza is csuktam, bántotta a fény a szememet de nagyon. Megpróbáltam felülni, de egy kéz azonnal nagy erővel visszatolt az ágyra.
-Kisasszony kérem maradjon fekve, a saját érdekében. –szólt hozzám egy mély férfihang mellőlem.
-Mit akar, hol vagyok? –kaptam el a kezet idegesen, és mindenáron felakartam ülni.
-Egy kórházban van, beverte a fe…
-Kórházban?! –kérdeztem idegesen, és minden erőmet bevetve megpróbáltam kiszabadítani magam a férfi karjai közül. Nem érdekelt, hogy mennyire fogja bántani a szememet a fény, megakartam nézni, hogy tényleg hol vagyok. Mikor kinyitottam a szememet, egy pillanatra elvakított a fehér fény, de aztán tisztán kivettem, hogy egy ápoló akar lefogni. Körbenéztem, és megláttam az ikreket, amint egy orvossal beszéltek. –Tom! Bill! –nyújtottam ki a kezemet feléjük, mire az ápoló visszanyomott az ágyra. –Engedjen már el!
-Inkább jobban jár ha maga fejezi be, és betartja a doktornő utasításait, különben sajnos nyugtatót kell beadunk önnek. Legyen szíves maradjon a fenekén, és fekve. –engedett el óvatosan, Bill pedig megfogta a kezemet.
-Itt vagyunk. –lépett mellé Tom. –Hogy vagy pici? Jól megijesztetted ám Billt, azt sem tudtam mi baja, amikor felhívott. Annyit szűrtem le róla, hogy vérző fejű ember a házban.
-Fáj a fejem, majd széthasad. –sóhajtottam fáradtan, és óvatosan végigsimítottam a fejemen lévő seben.
-Nyolc öltéssel varrták össze. –mondta Bill mellettem bátortalanul.
-Mit csináltál magaddal te? –ült le az ágyam szélére Tom, Bill pedig csak mosolygott rám, én pedig megláttam hogy az a nadrág van rajta amit én vettem neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
