|
27.rész | Amint kiengednek
-Semmi ilyesmi nem szerepelt a terveim között. –mondta. –Részben igazad van, nincs hozzá sok közöm, de talán mégis van. Elvégre reggel azt mondtad nekem semmiért, és senkivel nem csalnád meg Rogert. Erre délután összeölelkezve talállak téged Tommal. Nézd el nekem, kicsit nehéz volt lenyelnem.
-Én nem akartam egyáltalán. Csak úgy adta a helyzet, és nekem is nehéz volt elfogadnom hogy mit tettem. Ráadásul Roger is egyre féltékenyebb, Tom kezd furcsán viselkedni velem szemben, ráadásul te is folyton kellemetlenül érzelmes helyzetekbe keveredsz velem. Nekem ez nem tetszik. Muszáj lesz valahogy normálisan viselkednem, vagy el kell költöznöm. Egyszerűen ez nem én vagyok. Alig három napja vagytok itthon, és ezalatt már kétszer csaltam meg Rogert, holott ezelőtt ha valaki azt mondja nekem, hogy ez valaha is előfog fordulni kiröhögöm.
-Szóval el akarsz menni tőlünk. –vont le rossz következtetést a beszédemből.
-Nem, nem akarok, de ha nem lesz másképpen, muszáj lesz. Nem akarom elveszíteni Rogert, nem tehetem ezt vele. –fordultam az oldalamra.
-Én nem is mondtam semmi ilyesmit. –mondta mikor felé fordultam.
-Mikor mehetek haza? –kérdeztem az orvosomtól amint belépett a helyiségbe.
-Csak lassan hölgyem, nem ajánlatos hogy kapkodjon. Ha az este folyamán nem történik semmiféle rendellenes dolog, akkor holnap délelőtt már haza is mehet. –magyarázta az orvos, miközben nyomkodott valamit az ágyam mellett lévő gépeken. –A látogatási idő azonban lassacskán véget ér, ideje lenne magára hagyni a beteget, hagy pihenjen.
-Itt van? –rontott be hirtelen valaki a kórterembe, és amikor odanéztem meglepetten ismertem fel Rogert.
-Na de kérem, ez egy kórház, ha nem tűnt volna fel magának. –jött be utána is egy nővér feszülten.
-Roger. –szólaltam meg mosolyogva, mire Bill elengedte a kezemet.
-Mit csináltál magaddal? Tudod hogy megijedtem, amikor édesanyád felhívott, hogy kórházba kerültél? Azt sem tudtam mi bajod, és a főnököm nem engedett el a munkaidő vége előtt. Majd bele őrültem, hogy nem tudtam hogy vagy. –jött oda hozzám, és azt a kezemet, mait alig egy perce még Bill fogott, most ő vette a kezébe.
-Jól vagyok, csak egy kicsit bevertem a fejemet, semmi különleges. –mosolyogtam rá bíztatóan.
-Amint kiengednek hazaköltözöl. –nyitott be drágalátos édesanyám is teljesen váratlanul, és ami a legmeglepőbb volt benne, a bőröndöm is nála volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
