|
29.rész | Nem fogadok el
Nagyon meglepett amit Tom csinált. Már megint megcsókolt csak úgy. Miért csinálja, mit akar? Viszonoztam a csókját, habár utólag már én sem tudtam volna megmondani miért. Gyengéd puszit nyomott ajkaimra, és így fejezte be a csókot.
-Miért…
-Csinálom ezt? –kérdezte, aztán hanyatt dőlt az ágyon. –Magam sem tudom. –sóhajtott fel. –Egyszerűen csak…
-Csak…?
-Nem tudom. Csak ehhez volt kedvem, ne kérdezd meg hogy miért, nem fogok tudni rá válaszolni. –mondta, és lehunyta a szemeit. Ahogy végre éreztem hogy nem látja, jobban szemügyre vettem. Férfias arc, a szájában azzal a piercinggel, valamilyen eszméletlenül férfias parfüm. Akármennyire is hűséges akartam lenni Rogerhez, nem tagadhattam hogy Tom eszméletlenül vonzó pasi. Ahogy Bill is. Nem tudtam hogy mit csináljak. Rosszul esett Roger állandó féltékenykedése, de nagyon szerettem őt. –Kérdezhetek valamit? –fordult egyszer csak olyan hirtelen felém, hogy beleremegtem.
-Persze. –mondtam halkan.
-Ha most tennék valamit, mit csinálnál? –kérdezte, és elkezdte cirógatni az arcom vonalát.
-Mire érted azt hogy valamit? –kérdeztem akadozva.
-Szerintem nagyon jól tudod. –hajolt oda a nyakamhoz, és apró csókokat lehelt rá, amire én azzal reagáltam hogy hátrahajtottam a fejemet, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz.
-Tom, talán nem kellene… -sóhajtottam fel, mire a kezét a combomra csúsztatta, és magához húzott.
-Remélem nem haragszol meg érte, ha most nem fogadok el nemleges választ.
-Nah itt vagyok, remélem nem… hiányoztam… -nyitott be Bill, de mire odanéztem, már nem volt bent a kórteremben.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
