30.rész | Mit látsz?
Megsemmisülten feküdtem Tom kezei között, és nem hittem el, hogy megint mit csinált. Megint csak úgy megcsókolt. Nem mondom, hogy ez csak az ő hibája, hiszen én is hagytam magam, sőt viszonoztam de akkor is! Ha nem kezdi el, akkor nem lesz semmi belőle.
-Bill… -néztem a csukott ajtóra Tom válla felett.
-Megint remekül időzített. –morogta Tom a nyakamhoz bújva, majd ismét elkezdte bevetni az ellazító csókokat. Azokat, amiktől elveszítem az önuralmamat.
-Talán jobb is hogy benyitott. –toltam el magamtól, miközben neki vadul fel le járt a mellkasa.
-Már miért lenne jobb? –kérdezte, és visszahúzott magához.
-Mert ha nem nyit be…
-Talán már végre az enyém lennél. –vágott a szavamba.
-Miből gondolod hogy hagytam volna magam? –kérdeztem vissza ingerülten.
-Ugyanmár, csak rád kell néznem. –mondta, és én nem gondolva a következményekre megütöttem.
-Nem hiszem hogy egy olcsó… -kezdtem el, és felültem de ismét a szavamba vágott.
-Nem arra értettem. –ült fel ő is, és hátulról a nyakamhoz bújt. –Csak a szemedbe kell néznem. –fonta a karjait a derekamra.
-Miért, mit látsz a szememben? –kérdeztem, mire a kezét az állam alá téve maga felé fordította az arcomat.
-Azt hogy Rogerrel még a szexet sem élvezted ennyire, mint velem csupán ezt a pár csókot. –intézte a szemembe.
|