|
32.rész | Kellemetlen lesz?
-Ez nem igaz! Téged azért nem említettelek, mert te barátnak vagy jó! –vágtam ki magam egy frappáns válasszal a beálló kínos csend elől.
-Aha, szóval barátnak. –jegyezte meg, és egy furcsa kis fél mosollyal az arcán lenézett Taffyra, aki befészkeltem magát az ölébe.
-Igen, barátnak. Tudod, aki meghallgat, akivel lelehet menni vásárolni, akivel tök jókat lehet nevetni. –soroltam fel, miközben számolgattam az ujjamon a felsorolt dolgokat.
-Tudom mi az a barát! –vágta rá egy kicsit hangosabban.
-Jól van, nem azért mondtam. –jegyeztem meg.
-Ne haragudj. –sóhajtott nagyot. –Csak tudod nem könnyű olyan barátot találni híresen, aki tényleg a te barátod akar lenni, és nem a pénzedé, és a sikeredé.
-Ne haragudj, nem úgy értettem, és nem ezért mondtam. –fogtam meg a kezét, és gyengéden elkezdtem simogatni a kézfejét.
-Abigail. –nézett fel rám, és akkor vettem észre, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz, és az arca alig van pár centire az enyémtől.
-Igen? –kérdeztem suttogva, mire Bill letette Taffyt a földre, és visszaült velem szembe.
-Megtehetek valamit? –kérdezett vissza.
-Attól függ.
-Mitől? –kérdezett ismét, majd még közelebb ült hozzám.
-Kellemetlen lesz?
-Nem hiszem. –csóválta meg a fejét mosolyogva, aztán a szemeit lehunyva a számhoz hajolt, és ajkait az enyémekhez érintette. Nem lágyan csókolt mint azt elképzeltem már párszor, hanem vadul, és követelőzőn. Viszonoztam nem gondolva Rogerre, és Tomra. Hagytam hogy az ölébe húzzon, miközben én a nyaka köré fontam a kezemet, ő pedig levette magáról a pólóját. Elkezdte kigombolni rajtam az ingemet, de a felső pár gomb után már nem vesződött vele, szétszakította rajtam.
-Abigail, Roger eljött… -nyitott be Tom és Roger, én pedig hátra sem mertem nézni az ajtó felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
