|
32.rsz | Kellemetlen lesz?
-Ez nem igaz! Tged azrt nem emltettelek, mert te bartnak vagy j! –vgtam ki magam egy frappns vlasszal a bell knos csend ell.
-Aha, szval bartnak. –jegyezte meg, s egy furcsa kis fl mosollyal az arcn lenzett Taffyra, aki befszkeltem magt az lbe.
-Igen, bartnak. Tudod, aki meghallgat, akivel lelehet menni vsrolni, akivel tk jkat lehet nevetni. –soroltam fel, mikzben szmolgattam az ujjamon a felsorolt dolgokat.
-Tudom mi az a bart! –vgta r egy kicsit hangosabban.
-Jl van, nem azrt mondtam. –jegyeztem meg.
-Ne haragudj. –shajtott nagyot. –Csak tudod nem knny olyan bartot tallni hresen, aki tnyleg a te bartod akar lenni, s nem a pnzed, s a sikered.
-Ne haragudj, nem gy rtettem, s nem ezrt mondtam. –fogtam meg a kezt, s gyengden elkezdtem simogatni a kzfejt.
-Abigail. –nzett fel rm, s akkor vettem szre, hogy mennyire kzel vagyunk egymshoz, s az arca alig van pr centire az enymtl.
-Igen? –krdeztem suttogva, mire Bill letette Taffyt a fldre, s visszalt velem szembe.
-Megtehetek valamit? –krdezett vissza.
-Attl fgg.
-Mitl? –krdezett ismt, majd mg kzelebb lt hozzm.
-Kellemetlen lesz?
-Nem hiszem. –csvlta meg a fejt mosolyogva, aztn a szemeit lehunyva a szmhoz hajolt, s ajkait az enymekhez rintette. Nem lgyan cskolt mint azt elkpzeltem mr prszor, hanem vadul, s kvetelzn. Viszonoztam nem gondolva Rogerre, s Tomra. Hagytam hogy az lbe hzzon, mikzben n a nyaka kr fontam a kezemet, pedig levette magrl a pljt. Elkezdte kigombolni rajtam az ingemet, de a fels pr gomb utn mr nem veszdtt vele, sztszaktotta rajtam.
-Abigail, Roger eljtt… -nyitott be Tom s Roger, n pedig htra sem mertem nzni az ajt fel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
