|
34.rész | Ne haragudj!
Kiültem az erkélyemre, és rágyújtottam. Nem érdekelt, hogy ártok vele magamnak, ezt most inkább jogosnak véltem. Hogy lehettem olyan bolond, hogy megcsalom Rogert? Ráadásul nem csak egy emberrel, hanem kettővel. És mit gondolhatnak most rólam az ikrek? Mindkettejükkel kikezdtem, és ez borzalmasan hangzik. Mármint nem is ez hangzik borzalmasan, hanem az, hogy mindezt én csináltam. Hogy változhattam meg ennyire? Nem hiszem el miket csinálok mostanában. Megcsaltam a barátomat, aki most már nem is a barátom, kikezdtem két… De nem csak én kezdtem ki velük! Mindkettejüknél ők voltak a kezdeményezők! Nem mondom hogy én nem vagyok hibás, de nem pont én kezdtem el, csak folytattam, és ez ugyanolyan hiba.
-Pici… -hallottam meg egyszer csak Tom hangját magam mellől.
-Tom? –néztem oldalra, és csak akkor vettem észre, hogy mind a hármunk szobája egy erkélyre nyílik.
-Ne haragudj, zavarlak? –kérdezte, és nem jött közelebb.
-Nem, nyugodtan ülj csak le. –mutattam a mellettem lévő székre, amit ő rövid pillanatokon belül elfoglalt.
-Akarsz róla beszélni? –kérdezte, majd ő is rágyújtott.
-Nem igazán hogy őszinte legyek. –sóhajtottam nagyot, és az én cigarettámat elnyomtam a hamutálban ami aztán vékony füstcsíkot hagyva füstölgött még pár percig a hamutálban.
-Talán jobb lenne ha se én sem Bill nem csinálnák többet semmit. –szólalt meg pár perc némaság után.
-Mostmár mindegy. -sóhajtottam keserűen.
-Ne mondj ilyet, talán még rendbe hozhatjátok. –egyenesedett ki hirtelen.
-Szerinted, és most őszintén mond meg, te látsz még akár egy szikrányi esélyt is hogy újra
együtt legyek Rogerrel? –egyenesedtem ki én is, és mélyen a szemébe néztem.
-Sajnálom hogy elrontottam. Nem akartam ezt, tényleg, csak egyszerűen…
-Jó éjt Tom! –mentem be a szobámba, és bezártam az erkélyajtómat. Nem akartam hallgatni
azt hogy ő mennyire bánja, és a többi. Én is bánom, ő is bánja, de megtörtént, ez van, nem lehet visszacsinálni. Odamentem az íróasztalomhoz, hogy majd írok pár sort a naplómba, azonban amikor feloltottam a lámpát felsikoltottam.
-Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. –fordult felém Bill a szoba végében, és a kezében egy bekeretezett kép volt rólam és Rogerről.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
