|
35.rész | A követelőző Bill vagy a gyengédebb Tom?
-Ez mit keres nálad? –kaptam ki a kezéből a képet.
-Ne haragudj, nem akartam rosszat. –sóhajtott nagyot.
-Mit kerestél a szobámban? –kérdeztem, miközben elraktam a képet a ruhásszekrényembe.
-Téged, azt hittem ez egyértelmű.
-Kint voltam az erkélyen. –mondtam, miközben kimentem a konyhába, és elkezdtem meghámozni egy kiwit.
-Igen, láttam. Tommal voltál. –jegyezte meg, és leült az egyik székre.
-És? Talán nem lehetek azzal az erkélyen akivel akarok? –kérdeztem élesen.
-Nem azért mondtam. –vakarta meg a tarkóját, miközben olyan arcot vágott, mint akit nem is érdekli amit a másik mondott, és nagyon unja magát. –Egyébként pedig ha annyira eleged lett belőlünk miért vagy még itt?
-Ezt hogy érted? –fordultam felé olyan hirtelen, hogy még a kést is elejtettem.
-Hát tudod. Nem éppen úgy nézel ki, mint akinek nem futná egy saját lakásra vagy valami. Minek vagy még nálunk, ha annyira nem bírod elviselni, hogy mindketten kikezdtünk veled.
-Azért vagyok még itt, mert az egyetemhez ez van a legközelebb. De ha ennyire zavarok, akkor holnap reggel összepakolok, és elmegyek. –kaptam fel a félig meghámozott gyümölcsöt a kezembe, és elindultam befelé a szobába, azonban Tomba ütköztem. –Ilyen nincs. –néztem fel rá, aztán elviharzottam mellette. Alig vártam hogy beérjek a szobámba, és bezárkózhassak. Megettem azt az egy szem kiwit, Taffyt magam mellé fektettem, elővettem az MP4-emet, bedugtam a fülembe, bekapcsoltam a zenét, és igyekeztem minél hamarabb elaludni. Csakhogy korántsem ment olyan könnyen mint azt elképzeltem. Egyfolytában Tom és Bill járt a fejemben, és akaratlanul is összehasonlítottam őket gondolatban, hogy melyikük csókol jobban? A követelőző Bill, vagy a gyengédebb Tom?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
