36.rész | Ne menj el!
Nem tudtam dűlőre jutni kettejük között, és addig törtem a fejemet rajta, amíg végül elnyomott az álom. Arra ébredten, hogy a fülemben szinte üvölt a kis hangszóró, és álmosan ültem fel az ágyon. Amint az órára néztem, láttam hogy hajnali négyet mutat az óra. Halkan felkeltem, és vettem egy forró ébresztő zuhanyt. Elővettem az ágy alól a bőröndömet, és halkan elkezdtem kipakolni a szekrényből a ruháimat. Mire végeztem az összes szekrény, és fiók kiürítésével, már alig bírtam becipzárazni a bőröndömet, de aztán azzal a segítséggel, hogy párszor ráugrottam a tetejére, végülis sikerült bezárnom. Halkan, nehogy a srácokat felébresszem kicsempésztem a szobámból a cuccaimat, és hívtam egy taxit a ház elé. Igyekeztem a lehető leghalkabban összeszedni Taffy dolgait, miközben az ikrek kutyusai érdeklődve figyelték, hogy mit csinálok. Miután sikerült mindenféle cuccot összeszednem Taffynak, a lehető leghalkabban, a szívem majd kiugrott, amikor a telefonom megcsörrent a zsebemben.
-Igen? –vettem fel a telefont zakatoló szívveréssel.
-Én vagyok az Pici. –hallottam meg Tom hangját a vonalon túlról.
-Minek hívsz? Egy házban vagyok veled! –mondtam.
-Lehet, de Bill bezárt. –sóhajtott mélyet.
-Bezárt?
-Igen, a szobámba. Nem akarta hogy este átszökjek hozzád vagy valami ilyesmi.
-Többet nem kell aggódnia, mert elmegyek. –mondtam, és tovább pakoltam.
-Elmész? Komolyan vetted a tegnapi beszélgetéseteket? –kérdezte ijedten.
-Igen, igaza van. Elmegyek albérletbe, vagy veszek egy lakást.
-Ne csináld ezt Pici. –mondtam, és hallottam hogy kiakarja nyitni a szobája ajtaját.
-Tom, hagyd, nem fogok nektek hiányozni. Főleg neked nem kellene hogy hiányozzak. Semmi perc alatt elfelejtesz majd, felszedsz valami csinos csajt a bárban az este, és el is leszek felejtve.
-Nem is magam miatt akarlak itt tartani. –mondta. –Bár az is megfordult a fejemben. De Billnek nagyon rosszul esne ha elmennél.
-Ezt hogy érted? –kérdeztem vissza meglepetten.
-Értsd ahogy gondolod, de nem hiszem el, hogy még nem vetted észre hogy hogyan viselkedik ha veled van.
-Bunkón? –kérdeztem vissza gúnyosan.
-Tegnap estefelé a szobádban nem hiszem hogy éppen bunkó volt veled. –jegyezte meg.
-A tegnapi nem az kivétel volt.
-És amikor együtt aludtatok?
-Az is más volt.
-És amikor egymásnak vittétek a bocsánatkérő kaját? –kérdezte.
-Oké Tom, köszi hogy így felsorolod, de megjött a taxim, mennem kell. Majd talán még beszélünk. Szia. –nyomtam is ki a telefont. Nagy nehezen kihúztam a ház elé a két bőröndöt, és már éppen bezártam volna a ház ajtaját, hogy aztán majd bedobom a kulcsot a levélnyíláson, amikor valaki kitárta az ajtót belülről.
-Ne menj el. –nézett rám Bill komolyan, miközben egy szál boxeralsóban kócos hajjal támaszkodott neki az ajtófélfának.
|