|
37.rsz | Nehogy elmenj mr
-Egy okot mondj, mirt maradjak. –mondtam mikzben a taxisofr kiszllt, s n egy blintssal elintztem azt hogy berakhatja a brndket a csomagtartba.
-Ne csinld Abigail, legalbb Tomra lgy tekintettel. –indult el felm.
-n nem csinlok semmit, az egszet magadnak ksznheted.
-Most komolyan ennyire felvetted amit mondtam? –krdezte meglepetten.
-Mirt, te nem vetted volna fel ha n ilyet mondok neked? Vrj, magam is tudom a vlaszt, n alapjban vve nem szoktam olyanokat mondani amivel megsrtek msokat!
-Na mr megint kezded. –shajtott fradtan.
-Mit kezdek? –krdeztem vissza lesen, kezdett megint elszakadni nlam a crna.
-Ht ezt a kiablst, kiborulst, meg amit szoktl. –shajtott.
-Soha tbb nem kell elviselned azokat a dolgokat amiket szoktam. –mentem oda hozz, s teljes ermbl megtttem az arcn, amikor Tomot vettem szre az erklyen.
-Pici, ne menj el. Ne foglalkozz Billel, tudod milyen…
-Nem, nem tudom, s nem is akarom megtudni. –vgtam a szavba.
-Ha mr miattunk nem is, legalbb az egyetem miatt gondold vgig hogy megri-e elmenned.
-Veszek egy lakst Tom, nem rdekes. Nektek, s nekem is jobb lesz gy.
-Dehogy lesz jobb! –vgott a szavamba.
-Szia Tom. –intettem neki, s beszlltam a taxiba.
-Nehogy elmenj mr! –knyklt be a lehzott ablakon a semmibl feltnve Roger.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
