|
2.rész | Fel Tomhoz
-Nem hagyom, hogy jön ez ahhoz hogy sértegessen? Nézett volna tükörbe! –motyogtam az orrom alatt, majd visszaültem az egyik székre.
-Jobban is teszed, hogy velem nem kötözködsz, a végén még a kórházban kötnél ki, miután nekem jöttél. –mondta gúnyosan, majd a barátnőivel elfoglalták a kanapét. Én már indultam volna utána, amikor egy kéz fogta meg az enyémet.
-Hagyd rájuk, hülyék. –mondta valaki, de nem Ági, ahhoz egy kicsit mély volt a hangja. A vállam felett hátranéztem, és azt hittem, káprázik a szemem.
-Bill? –kérdeztem suttogva, ekkor azonban az egyik liba lökött félre. Én elestem, a fejem bevágtam a pultnak a sarkába, és a földre estem. Az egyik kezemmel odanyúltam, ahol a fájdalmat éreztem a fejem, és mikor elvettem, láttam, hogy véres a kezem.
-Jól vagy? –guggolt le mellém Ági.
-Persze, kutya bajom. –mondtam, majd felültem a földön.
-Te vérzel. –guggolt le mellém még valaki. Mikor megnéztem ki az, rájöttem, az Tom.
-De nem is direkt volt!! –kiabált az a lány, aki ellökött. –Nem direkt csináltam!! –védekezett tovább, miközben az egyik biztonsági őr, kifelé ráncigálta a szobából.
-Persze, akkor az is véletlen volt, hogy megcsókoltad Billt! –vágta a fejéhez, majd kirakta a szobából.
-Akkor mi is megyünk. –mondta szomorúan az egyik lány, majd kértek a fiúktól egy autogramot, és már ők is kint voltak.
-Ezt nem értem. –csóváltam meg a fejem, miközben a pultos csaj, hozott tört jeget, amivel hűtöttem a sebem. –Ők mért léptek le?
-Minden koncerten ott vannak, és az a lány, akit kiraktak, ő úgymond a vezérük. –mosolyodott el Bill, majd felsegített, odakísért a kanapéra, én pedig lefeküdtem.
-Jól vagy? –lépett oda az egyik őr.
-Persze, csak egy picit fáj, de majd elmúlik. –mosolyogtam, azután becsuktam a szemeim.
-Baj van? –kérdezte Bill.
-Semmi baj, csak nem így képzeltem el ezt az egészet. –mondtam csalódottan. –Nem azzal akartam eltölteni veletek ezt a kis időt, hogy a fejemen jegelek egy sebet.
-Ne bánkódj, majdcsak lesz valahogy. –mosolyogott, majd olyat tett, amit még álmaimban sem hittem volna, megfogta a kezem. Éreztem, ahogy elvörösödöm, ezért elfordítottam a fejem.
-Gyere, mi igyunk valamit. –fogta meg Ági vállát Tom, és a pulthoz invitálta.
-Jobban vagy? –kérdezte Bill.
-Igen. –vágtam rá, majd felültem, és gyorsan kutakodni kezdtem a táskámban.
-Mit keresel? –kérdezte, mire én egy csomó posztert nyomtam a kezeibe, és egy alkoholos filcet.
-Aláírnád? –kérdeztem szégyenlősen, mire mosolyogva bólintott, és minden képre ráfirkantotta a nevét, aztán odasétált Ágiékhoz, mondott valamit nekik, majd Tom előtt hagyta a posztereim.
-Iszunk valamit? –kérdezte, amikor visszaért.
-Hát…végülis, de ne alkoholt. –mondtam, mire elment a pulthoz, kért valamit, majd visszajött hozzám.
-Leülhetek? –kérdezte, én pedig arrébb ültem, és megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy nyugodtan üljön le. Már vagy egy fél órája beszélgettünk mindenféle dolgokról, amikor Ágiék elindultak az ajtó felé.
-Hova mész? –álltam fel hirtelen a kanapéról.
-Fel Tomhoz. –mosolyodott el húgom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
