|
39.rsz | William
Miutn leltnk, s elkezddtt az ra, a gyanm sajnos beigazoldott, ugyanis a tanr kinzett magnak, s az egsz rn engem krdezett mindenrl. Ha nem tudtam a vlaszt rosszallan megcsvlta a fejt, s szemrmetlenl nzett a mlyen dekoltzsolt felsmre. Az ra vgre mr igencsak zavart amit mvel, ezrt felnyjtottam a kezemet.
-Igen Miss…
-Nash. –ptoltam ki a megkezdett mondatt.
-Nos igen, Miss Nash, mit hajt, amivel megzavarja a tanra menett?
-Rosszul rzem magamat tanr r, szeretnk elmenni az orvosi szobba. –mondtam, mikzben mlyen a szembe nztem, s ezzel elrtem hogy a tekintete az arcomon maradjon, s ne vndoroljon lejjebb.
-Nem brja ki ezt a tz percet? Szeretnk magval beszlni az ra utn. –nzett rm kacran, de csak ppen annyira hogy n vegyem szre.
-Sajnos nagyon rosszul vagyok, de ha a tanr r gy hajtja, a kvetkez rm eltt megkeresem.
-Ht ha tnyleg nem…
-Nem brja ki, n elksrem az orvosiba. –llt fel a mellettem l src, William, majd meg sem vrva a tanr vlaszt, felkapta a cuccait, bedobta a tskjba, az enymet a kezbe fogta, aztn karon fogott, s kivitt a terembl. –ne haragudj, de mr engem zavar ahogyan megprblt behlzni. –villantotta rm a mosolyt.
-Semmi baj, ksznm. –mondtam zavartan, aztn elpakoltam a tskmba a fzetemet.
-Tnyleg rosszul vagy, vagy csak meneklni akartl? –krdezte nevetve.
-Csak meneklni akartam. –mondtam, mire mg harsnyabban felnevetett.
-Na gyere, menjnk a kvetkez ra termhez, nem hiszem hogy erre az rra vissza akarsz jnni. –mondta, s elindultunk hogy megkeressk a kvetkez ra termt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
