|
40.rész | Mr. Geffrey
William ragaszkodott hozzá, hogy a rajzóra után elkísérjen a belső grafikás tanárhoz, de nem akartam a tanár előtt gyengének mutatni magam azzal, hogy csak kísérővel merek odamenni hozzá. Miután megkerestem a tanárit, és megkértem egy arra járó tanárnőt hogy szóljon Mr. Geffrey-nek, vártam hogy végre felbukkanjon.
-Á, Miss. Nash, örülök hogy megkeresett. –villantotta fel bájvigyorát, és megint kendőzetlenül mért végig.
-Ohh, Andrew, igazán elmehetnénk együtt is néha valahova, ahol ilyen jó nőket kapsz fel. Csak tudnám hol akadnak… -kezdte el egy éppen arra tartó tanár, de Andrew belé fojtotta a szót.
-Ő egy diákom, igazgató úr. –nézett rá szúrósan.
-Ohh, pardon hölgyem, nem állt szándékomban megsérteni. –fordult felém az igazgató, majd a kezét nyújtotta. –Alex Felton vagyok, az igazgató.
-Abigail Nash. –fogadtam el a kézfogását.
-Nos, nem akarok tapintatlan lenni igazgató úr, de a hölggyel fontos megbeszélni valónk akad. –mondta, aztán felém fordult. –Gyerünk az irodámba, ott nyugodtabban megtudjuk beszélni a dolgokat.
-Rendben van Adrew, de azért komolyan mondtam azt a találkozós dolgot! A múltkori modell alkatú lány se volt semmi. Örvendtem a találkozásnak kisasszony. –nézett még egyszer rám, aztán elment a másik irányba.
-Nos, akkor megyünk? –mutatott egy fekete faajtóra ami a folyosóra nyílt. Már bántam hogy nem kísért el William.
-Elnézést tanár úr, de elszaladt az idő, muszáj órára mennem. Ha úgy jó, a következő szünetben megkeresem ismét.
-Csak egy pár percre rabolnám az idejét, és igazolást is adok a késéséről. –mondta, de nem kedvesen hangzott, inkább semmiféle ellentmondást nem tűrőnek.
-Legyen. –sóhajtottam. –De csak pár perc.
…
-Abigail, mi a baj? –jött oda hozzám William az óra vége után, amiről hiányoztam.
-Semmi, mi lenne? –kérdeztem, aztán elmentem mellette, és a tanárnő kezébe nyomtam az igazolást, amit Mr. Geffrey adott.
-Hiányoztál az egész óráról, holott azt mondtad, csak pár perc lesz, és még szünetben letudod. És miért van kisírva a szemed? –jött utánam.
-Nincs kisírva a szemem, és azért nem jöttem be órára, mert elbeszélgettük az időt. –fordultam vissza, aztán elindultam az udvarra, hogy aztán azon keresztül eljussak a tanműhelybe.
-Abigail, és mi az igazság? –kérdezte, amikor futólépésben utolért az udvar közepe táján.
-Ez az igazság! –csattantam fel, aztán bementem a női öltözőbe, hogy átvegyem az előre elkészített, a festéshez használható ruhámat. Miközben levetkőztem, újra lejátszódott bennem a beszélgetés Mr. Geffrey irodájában…
-Nos, Abigail, nem igazán érted hogy miért akartam veled beszélni. –fogott bele a mondandójába.
-Van egy sejtésem, de remélem tévedek.
-Mi lenne az a sejtés?
-Elég ha annyit mondok, ahogyan a tanár úr ma rám nézett. –mondtam szégyenlősen.
-Hát mégsem vagy te annyira buta, mint amilyennek kinézel. –lépett oda hozzám. –Van egy ajánlatom. Ma este találkozz velem, és már van is egy hibátlan dolgozati ötösöd. Továbbá, ha hajlandó vagy rá, akár dicséretes tanuló is lehetsz, mindez tőled függ, és attól… -rántott magához a derekamnál. –hogy miket vagy képes megtenni, azért, hogy ne bukj meg. –hajolt le hozzám, és már éppen megakart volna csókolni, de én ellöktem magamtól. –Nem lesz ez így jó Abigail, így sajnos nem tudok neked egyesnél jobb jegyeket adni. –sóhajtott színpadiasan.
-Akkor nem kell!
-Abigail, egy olyan jó tanuló mint te, nem engedheti meg magának a rossz érdemjegyeket. –rántott újra magához, és erőszakosan csókolt meg. Megpróbáltam ellökni, de csak még jobban magához húzott, és már a szoknyám cipzárját akarta lehúzni, amikor kopogtak. Potyogtak a könnyeim, de magamban megkönnyebbültem, és áldottam azt az embert, aki megakadályozta, habár tudta nélkül, azt hogy megerőszakoljanak.
-Andrew itt vagy? –hallottam meg kintről egy női hangot.
-Most elmehetsz, de erről senkinek egy szót sem, vagy megbánod. –nyomott a kezembe egy igazolást, aztán kinyitotta az ajtót. Rá sem néztem az ajtó előtt álló alakra, inkább arra összpontosítottam hogy minél gyorsabban szedjem a lábaimat, de még így is sikerült elkapnom egy mondatfoszlányt a tanár úr hangjából. –hagyd csak, rossz jegyet kapott az előző órán, és korrepetálásra akar járni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
